Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
I. Szvozdnyi József. 1816—1892. (Kivonatosan felolvastatott az évzáró ünnepen.) 81Uíy m tiszted tyendéaÁözönsdiy! izenkétszer állottam Önök előtt évzáró ünnepeinken, mint a $4) tanári testület jegyzője, annak oldalán, kinek helyét intézetünk « védnökének akaratából most elfoglalom. E tizenkét alkalommal, míg intézetünk évi történetéről való beszámolásunk sora rám nem került, Önökkel együtt hallgató voltam én is, hallgatója az ő ünnepi beszédeinek, melyekben a félszázados köznevelői tanulmány és tapasztalat istápolta lélek bölcs tanácsait, vagy azoknak a bölcs tanácsoknak mesteri előadását bámultam-e jobban, nem tudom. De azt tudom, hogy e helyről hangzott beszédei iránt az Önök figyelő arcán évről-évre fokozódó érdeklődést, az ő halavány arcán pedig évről-évre fokozódó pirt láttam, melyet nem évről-évre gyengülő hangjának nagyobb erőtetése, hanem a fokozódó érdeklődés láttára szivében fellángoló nagyobb lelkesedés okozott. Önök nem fogják hallani többé e helyről azokat az ékes szavakba foglalt bölcs tanácsokat, nem fogják látni az érdekes halavány arcon elömlő lelkesedés pírját, mert az az ékes szavú ajak elnémúlt, az a lelkesedés hevétől ki-kipirult, érdekes halavány arc elsápadt örökre, mivelhogy az a szív, melynek minden dobbanása az Önöké s az Önök legdrágább kincseié, gyermekeiké volt, nem dobog többé. Es Önök eljöttek ide mégis, eljöttek meghallgatni a nagy mester után a gyarló tanítványt, kitől száraz számcsoportok elsorolásán kívül egyebet nem hallottak soha. Tudom, hogy a kegyelet hozta ide Önöket, az az édes-fájó érzés, mely azt a helyet, hol gyakran és örömest időztünk, felkeresteti velünk még akkor is, mikor ott már nincs többé mit keresnünk. A kegyelet hozta ide Önöket, hogy, ha már nem hallgathatják többé azt, kit annyiszor és oly örömest hallgattak, róla hallhassanak legalább valamit. És méltó hallaniok halálban; mert azok közé ő róla, kit sajnálattal vesztettek el a tartozott ő, kikről azt szokták mondani, l*
