Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
31 beszédeinek körét úgy, mint tervezte, befejezheti, a készen állókat 1890-ben egybegyűjtve, az anyáknak és nevelőknek ajánlva, „Gyakorlati tanácsok“ cím alatt kiadta. Valóban tanácsok azok, tiszta • színarany tanácsok, a félszázados nevelő-tanár bölcseségével megfontolva s a magyar faj jövőjéért aggódó hazaszeretet meleg hangján és a kitűnő író választékos nyelvén előadva, melyek, ha az anyák tízparancsolatjokúl fogadnák, hazánk bom- ladozó erkölcsi viszonyain nagyobbat fordítanának, mint egymást érő kísérletező törvényeink; mert lennének akkor, mire legfőbb szükségünk van, vallásos, szigorú erkölcsű, értelmes, egészséges, egyszóval testileg- lelkileg tökéletes anyáink, kik össze tudnák tartani a szétbomlásra hajladozó családot s testileg-lelkileg ép-erős nemzedéket szülvén a társadalomnak, újjá szülnék magát a társadalmat. Méltó betetőzése e munka Szvorényi írói pályájának és szép köszönet a kettős kitüntetésért, mely 1886-ban érte, mikor ötven éves írói munkálkodását a király a Ferenc -Tózsef-reud lovagkeresztjével, a akadémia pedig tiszteleti tagsággal jutalmazta meg. Ritkán látott Eger városa meghatóbb ünnepet, mint az volt, mikor a fejedelem kitűntető elismeréséhez a tanítványok ezrei a tudós és lelkes tanárnak hálá- jokat, az irodalom kimagasló férfiai az irodalom nemes bajnokának tiszteletöket, Heves megye és Eger városa a derék polgárnak tűntető ragaszkodását, az egész magyar haza a nemzeti művelődés érdekeiért ifjú hévvel lángoló agg fiának a tisztelet és a szeretet országos nyilvánítását hozták ajándékéi. S még az évben, mikor gyakorlati tanácsainak értékes kötete megjelent, befejezte Szemere Pál életrajzát s munkáinak sajtó alá rendezését, melyre őt, mint legilletékesebbet, a Kisfaludy-társaság kérte volt fel. Bizonyára sokan emlékeznek még a t. Vendégközönségből arra a fényes irodalmi ünnepre, mely 1878. augusztus 25-én e város falai közt lefolyt. Városunk szülöttének, Vitkovics Mihálynak ünnepét értem, melyet Eger város művelt közönségének színe a költő születése napjának százados évfordulóján országos érdeklődés közt tartott. Az ünneprendező bizottságnak Szvorényi volt elnöke, s az ünnep emlékfüzetének tanúsága szerint „nemcsak a legtöbb szellemi és anyagi áldozatot hozta, de sőt a legnagyobb buzgalmat és fáradságot fejtette ki azon intézkedések létrehozásában, melyek az ünnep sikerét biztosították, s még Vitkovics művei sajtó alá rendezésének sok munkát igénylő gondját is vállára vette.“ A valóban sok fáradságba került rendezés nem utolsó érdeme Szvorényinak: mert azzal, hogy Vitkovics műveit, életrajzával bővítve, hazai irodalmunk kincseinek sorába igtatta, egyszersmind újabb és fényes bizonyítékát derítette fel annak, hogy nem veszett ki még a
