Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
28 anyját is; ettőlfogva a rendház kertjében végezte napi sétáját, lia az idő arra való volt, vagy egy-egy órát kocsizott néha. Míg egy-két jó barátja élt, Tárkányi és Kovacsóczy kanonokok, azokat meg-megláto- gatta, úgy szintén Kempelen Rudolf nyug. pénzügyi tanácsost; de új barátságot nem kötött, nem volt rá ideje. Mikor régi barátai is elhaltak, attólfogva hivatala vagy a tisztelet parancsolta látogatásokon kívül nem lépte át idegen háznak küszöbét.*) S ha beállt a zordonabb őszi idő, attólfogva egész tavaszig ki nem mozdult a rendházból. Összes szórakozását rendtársai körében kereste. Esténkint, mikor egészsége tűrhető volt, hosszasabban elidőzött köztök s kérdéseikre szívesen előhozakodott a régi időkről s különösen a régi idők irodalmi viszonyairól, és mindig le tudta kötni figyelműket úgy, hogy egyre közelebb húzódtak hozzája. Néha annyira elmerült emlékezéseibe, vagy érdekes ado- mázásába, melyben kifogyhatatlan volt, hogy az ő rendes idején, kilenc órán, túl is köztök maradt. Soha sem kártyázott, legfeljebb, nagy ritkán, egyet-egyet biliárdozott; aztán pihenni tért, hogy másnap korán reggel újra kezdje foglalkozását. A rendház külső és belső állapotát illető fáradozásait mellőzve, csupán igazgatói működéséről akarok még röviden megemlékezni. A középiskolai tanulmányoknak szaktárgyai körén kívül eső részében is alapos tájékozottsággal bírván, míg amott élő kútfő gyanánt szolgált mindenben, itt is nagy érdeklődést mutatott minden iránt, mi az általa vezetett intézet szintjének emelésére bármi tekintetben rászolgálhatott. Óvatosságánál fogva idő előtt nem tett semmit, azért ritka ügyességgel tudta a néha fel-felötlő akadályokat elsimítani. A tanúlókl) Hadd említem itt fel a min a rét-ügyet például arra, hogy Szvorényi, ha ritkán érintkezett is személyesen a városiakkal, a városi ügyek iránt, a mennyiben előmozdításukra hatással lehetett, mindenkor melegen érdeklődött. — 1875. március 8-án, Istenes- János ünnepén, a helybeli irgalmas rendiek asztalához leven számos egyebekkel hivatalos, pohárköszöntőjében a szomszédos, a templom falától alig pár lépésre álló gyönyörű minaret elhagyatottságára figyelmeztette az irgalmasok házfőnökét s még inkább a mellette ülő polgármestert, javaslatba hozváu, hogy közadakozás útján gyűjtendő pénzből a minaret töve körül, mely már nagyon kezdett mállani, faragott kövekkel fedessék be a föld s az így befödött kis tér vasrácscsal vétessék körül. Az indítványt, melyet szerény erszénye felajánlásával is támogatott, igen jól fogadta a társaság, annyira, hogy a polgármester addig is, még a stilszerü restaurálás meglesz, nemcsak a mondott erősítést és védőgátat, hanem, mert körülte a víz meg szokott állani, egyidejűleg a tér csatornázását is megígérte. Az érdemes ügy akkor egyebek közt az 1878-iki árvíz okozta bajok miatt feledésbe került s csak 1886-ban éledt fel újra, mikor a gymnasiumi téli torna-épület helyének és tervrajzának megvizsgálására a közokt. ministerium mérnök-építésze Egerben járt. Szvorényi felhívta figyelmét a minaretre, s a következő évben a műemlékek ügyével megbízott minis- téri tanácsos lenn is volt, hogy a restaurálás tervét és költségeit a városi hatósággal tisztába hozza. A terv elkészült s a város előkelőségének áldozatkészségéből a stilszerü restaurálás költségének jó része is összegyűlt. A városi hatóság tiszteletre méltó érdeklődéssel sürgette a terv végrehajtását; de valami ok miatt az egész ügy újra megakadt s a jámbor szándéknál mind máig sem sikerűit előbbre jutnia.
