Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
25 Szvorényi az ép oly nehéz, mint megtisztelő, sőt rendkívül kitüntető megbízatás elől annál kevésbbé térhetett ki, mivel a magyar és a latin nyelv tanításában ritka sikerrel alkalmazott módszerével már előbb magára vonta a felsőbb tanhatóság ügyeimét, s régi óhajtása volt magának is, hogy, ha hivatottabbak nem iparkodnának az égető szükségen segíteni, ő próbálkozik meg a magyar nyelv tanítását helyesebb útra igazító nyelvtan megírásával, mert a használatban levő csekély számú magyar nyelvtanokban épen azt nem látta, a mi legfontosabb : a nemcsak jót, hanem jó 1 is adó módszert. Azonban a tervbe vett nyelvtan megírását el kellett halasztania; mert azonfelül, hogy olvasókönyveinek szerkesztése idejének nagy részét lefoglalta, 1854. szeptemberétől, mint tudjuk, a műszótárt szerkesztő bizottságba beválasztva, két évre félben kellett hagynia tanárkodását is. De nyelvtanának terve azon idő alatt sem pihent. A régibb és újabb nyelvtanok s nyelvtudományi munkák tanúlásával töltötte szabad óráit, s e tanulása közben egyre határozottabb alakba öltözött az a meggyőződése, hogy „összes nyelvtanításunk alapjáúl anyanyelvűnknek kell szolgálnia s így némileg egyetemes nyelvtannak helyét állnia. Ezt az elvet nem ismerték előtte nyelvtaníróink, s a kik talán sejtették sem tudták oly alakba önteni, hogy igaz voltáról meggyőzhették volna nyelvtauitóinkat. Azért maradt a módszer az új rendszer mellett is a régi, merő alaki, erőfogyasztó és lélekölő, mely a tartalommal s a gyakorlati alkalmazással keveset vagy épen semmit sem törődve, a beszéd épületét egymástól független töredékekben mutogatta. Révai meghalt, mielőtt a magyar nyelv mondattanát megírhatta volna; utána a nyelvújítók, kik elvét elfogadták, mert nem voltak grammatikusok, a nyelvnek, melyet puszta eszköznek néztek, csupán tervszerű gazdagítására törekedtek s nem egyszersmind Révai munkájának folytatására is; később támadt nyelvtaniróink pedig, több mint fél századon át, alig tudtak egy-két haladó lépést tenni Révai szellemében. Hosszú ideig nem volt mondattanunk; a magyar tudom, akadémia Magyar nyelvrendszerének mondattana is csupán a mondattan első részével, a szókötéssel, foglalkozik, a második részt, a mondatkötést, az ékes szókötéstan tárgyául jelöli ki; egyéb gyérszámú nyelvtanunk pedig többé-kevésbbé a magyar nyelv rendszerének rövidítése. Szvorényi, mivel többféle foglalkozás közt kellett megosztania idejét, s hozzá gyakran betegeskedett is, lelke régi óhajtását csak 1861-ben töltötte be, Magyar nyelvtanát csak akkor tehette le végre tanártársai kezébe. Az „egész nyelvanyag és alkat tömérdekségének át meg át-elmé- lése s átlátszó, lehetőleg vonzó szerves egészben a fejletlen gyermek elé állítása“ hosszú és fáradságos munkába került, de nem is volt sikertelen. A bírálat határozott nyereségnek vette, habár a szóképzés
