Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
21 tétből a legfelső tanhatóság, a reud főnökének beleegyezésével, 1869-ben végleg felmentette a tanítástól, hogy, a mennyire egészsége megengedi, osztatlanabbúl szentelhesse maradék idejét írásainak. Mert azonfelül, hogy olvasókönyveit az újabb kiadások számára folyvást javította, állandóan dolgozott irodalmi nagy olvasókönyvén is, melyet Ekesszólástana s az irodalomtörténet mellé gyakorlati kézi könyvül akart a fejlettebb ifjúságnak kezébe adni. Evek fáradságos gyűjtésének volt eredménye 1867-ben megjelent müve, a „Magyar irodalmi szemelvények, az irály, költészet és szónoklat elméletével s a magyar irodalom rövid vázlatával“ című, mintegy nyolcadfélszáz lapnyi nagy munka, melyben az ifjúság szellemi és erkölcsi érdekeit gondosan számbavevő tapintattal válogatta össze irodalmuk legjava kincseit, ismertetve egyszersmind Íróink életét és irodalmi munkásságát. E könyvet nagy terjedelme dacára is széles körben örömmel fogadták, s bár a következő évben, a több oldalról jött kívánságnak engedve, „A magyar irodalmi tanulmányok kézikönyve“ címen tetemesen megrövidített új irodalmi olvasókönyvet alakított belőle, mégis már 1873-ban szükségessé vált újabb kiadása. Hogy mennél szélesebb körben terjedjen a magyar irodalomnak legalább vázlatos ismerete, 1869-ben egy 212 lapnyi rövidebb kézikönyvvel ajándékozta meg a tankönyvirodalmat „A magyar nemzeti irodalom rövid ismertetése“ cím alatt, összeállításában különösen a felsőbb leányiskolák és a tanítóképző intézetek érdekeit tartva szem előtt. Ily munkásságra az ő folyton változó egészsége és tanári, majd később igazgatói és házfőnöki sűrű gondjai mellett csak az a nemes szenvedély ösztönözhette, mely hazai nyelvünk és irodalmunk iránt folyton-folyvást lángolt szivében. Ez a szenvedélyes szeretet lelkesítette és tette képessé, hogy tudott dolgozni akkor is, mikor az ő testi gyengeségével mások feltétlen nyugalmat, vagy szórakozást kerestek volna. Neki is mindenki nyugalmat, szórakozást tanácsolt; de ő, míg célját el nem érte, nyugodni nem tudott, legfőbb szórakozásának pedig a munkát tartotta, mert az el tudta felejtetni vele még betegségét is. Az imént felsorolt müvekben, melyek a szorgalmas gyűjtő fáradozásainak gyümölcsei, csak egy részét jeleztem munkakörének. De több ő ezekben is a puszta gyűjtőnél. A nevelőnek bölcs tapintatával az eszthetikusnak a szép iránt mély érzése társult mindenkor gyűjtésében. Azért a kiszemelt darabok ritkán kerültek ki kezéből változatlanéi, főképen az Olvasmányok négy kötetében. Hol nem az író eredeti sajátságainak feltűntetése volt a fő, hanem a fogékony ifjú lélek okos táplálása, ott a maga bölcs belátása szerint mindig igazít valamit az eredeti darabon; most megrövidíti vagy megtoldja, hogy kerekebb legyen a szerkezet, majd kevésbbé illő vagy nem elég szabatos kifejezéseket tapintatosan megváltoztat; s mivel minden mondat, sőt min-
