Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
18 voltak állítva, Szvorényi levélben felkérte Szemerét, ki akkor, egri fürdőzése után, Felső-Zsolcán egyik rokonánál mulatott, hogy engedné meg kőnyomatú arcképe alatt életrajzának a Császár Divatcsarnokában való közlését. A jó öreg nem ellenkezett. „Mit tagadhatnék meg tőled — így felel neki Zsolcáról — kit minden halandók felett legjobban szeretek! Akaratod parancs nekem. Tedd, a mit szépnek, jónak, igaznak sejtesz . . . “ 1853-ban jelent meg az életrajz az arcképpel együtt. Szemerének még a magasztalás is jól esett Szvorényitól. „Matériám superabat opus.“ — Írja hozzá 1854-ben — Ez a minden dicséretek maximuma. S ezt az én csekélységem vallja, de a ki e részben competens bíró, mert az anyag saját tulajdon enmagam vagyok . . . Magasztalás füst, de a melynek jó illatja van s nem nehéz a szaga. Szerencsésen oldottad meg a gordiusi görcsöt . . .“ S buzdítja, hogy térjen vissza többször e pályára, itt is gyönyörű diadalkoszorú vár reá. Szemerével a tavaszi és nyári hónapokban éveken át együttléte nagyban fejlesztette Szvorényinak uyelvészkedő hajlamát, s részben ennek is tulajdonítható, hogy később egyenesen a nyelvtan írásra tért át. E szoros barátságnak része van abban is, hogy 1854-ben, mikor az osztrák közoktatásügyi minister az akadémiát egy magyar tudományos müszótár szerkesztésére felszólította, az akadémia a hármas bizottság egyik tagjául Szvorényit jelölte ki. Szvorényi ekkor, a tanítástól a munka befejeztéig fölmentve, két évre Pestre tette át lakását s a Német-cseh Tudományos Műszótár mintájára szerkesztendő Németmagyar Tudományos Műszótár grammatikai, orthographiai, stilisztikai, metrikai és rhetorikai műszavainak alakításával és összeállításával foglalkozott. Fővárosi tartózkodása azonban amúgy is gyönge egészségét annyira megrongálta, hogy életét kezdették félteni barátai. Tár- kányi folyvást sürgette, hogy mondjon le a szótárbizottsági tagságról s térjen vissza az egészségére kedvezőbb Egerbe. De a magára vállalt kötelességtől nem akart szabadúliii; sőt azonfelül, hogy ekkor írta a már fentebb említett Örökzöldeket, a legfelső tanhatóságtől 1853-ban kapott megbízásból a középiskolák alsó osztályainak számára szerkesztett négy kötetnyi Olvasmányait is sajtó alá rendezte. E derék munka, mely a paedagogia tapintatnak s a tanúlő-ifjúság erkölcsi és eszthe- tikai képzésére való tekintetnek kitűnő bizonyítéka, középiskoláinkban gyorsan elterjedt s új meg új kiadásokban egész a hetvenes évekig szinte kizárólag uralkodott. A tanítás tervének újabb és gyakori változásai nyomán új olvasókönyvek termettek, de a Szvorényi-féléket a mondott tekintetekben mind máig egy sem tudta meghaladni. Olvasmányai első kötetének bevezetése „Az iskolai műolvasásról és elemzésről“ a legfelső tanhatóság rendeletére „Kalauz“ név alatt külön füzetben is megjelent. Olvasókönyveiért azonfelül, hogy a legfelső tan