Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892

Tartalomjegyzék

19 hatóság kiváló ajánlattal engedélyezte azokat, több helyről elismerő és dicsérő nyilatkozatok érkeztek hozzá. Bartakovics egri érsek saját- kezűleg írt levélben köszönte meg az ifjúság érdekében tett érdemes fáradozását s buzdította „mostohább körülmények közé jutott iro­dalmunk előmozdítására.“ Pesti tartózkodása alatt sűrűn érintkezett írótársaival, kik szinte kivétel nélkül meleg rokonszenvökkel tűntették ki; de a téli hóna­pokban, ha napi munkája kifárasztotta, legszívesebben Szemeréékhez ment üdülni, s az öreg úr is őt látta maga mellett legszívesebben, mivelhogy ő tudott vele bánni legjobban. Szemeréné azért mindig ott szerette volna látni „urának leghívebb barátját“ házokban, mert törő­dött volta miatt rendesen otthon ülő urát senki sem tudta gyakori komorságában úgy felvidítani, mint a jó Szvorényi; azért mindig gyön­géd szemrehányást tett neki, ha egy-két napig elmaradt. Vörösmartyval is többször volt érintkezése, ki Nyékről, hova a vesztett szabadság miatt kedélye-borúltan gyermekkori emlékei közé menekült, gyakran berándúlt Pestre orvosához, Kovács Sebestényhez. A nagy költő lelkére ekkor a hazafi aggodalmán kívül még a szülő aggodalma is nehezült. A németesítő törekvések sikereinek láttára az a félelem gyötörte, hogy, ha ő már nem lesz, fiának könnyen alakítható fiatal lelkében az idegen befolyás a nemzeti érzést nagyon meggyen­gítheti, vagy épen el is nyomhatja. Szvorényit ismerte még Fehérvár­ról, most Tomory Anasztáznál, hol az akkor Pesten élő nevesebb írók otthona volt, újra látta s látható rokonszenvvel fordúlt feléje. Vörös­marty ekkor már nagyon betegeskedett. Egyszer épen Kovács Sebes- ténynél volt, mikor a szintén betegeskedő Szvorényi, ki ugyancsak oda szokott járni orvosi tanácsért, a kapott orvosszer hatásáról jelen­tést ment tenni. Együtt távoztak az orvostól, Vörösmarty elfogadta Szvorényi kíséretét s behívta magához az Aranysasba. Itt elpanaszolta neki baját s megköszönte a nem rég azelőtt küldött néhány üveg tokajit. Aztán fia jövőjéről kezdett beszélgetni. „Attól félek, barátom uram, hogy abból a gyerekből is németet farag ez a cudar társadalom, ha én behúnyom a szememet. Pedig már nem viszem sokáig“ — így szólt, komoran maga elé nézve. Egyszerre felemelte bánatos arcát s kérdé: „Van-e magoknak Egerben olyan konviktusféléjök“? — „Ne­künk nincsen,“ feleié Szvorényi. — „Be kár! mert magokra nyu­godtan rájok bíznám szegény kis Bélámat; ott nem aggódnám szíve miatt.“ Szvorényi felemlítette neki az érseki Foglár-féle nevelő-intéze­tet s biztosította, hogy Bartakovics érsek boldog lenne, ha kiterjeszt­hetné atyai gondját annak fiára, kit mindenki felett tisztel és becsül. S aztán mi sem állna útjában annak, hogy iskolán kívül is mennél gyakoribb érintkezésben legyen tanáraival. Vörösmarty felhatalmazta Szvorényit, hogy tudakozódjék Bartakovicsnál. A válasz a képzelhető 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom