Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
19 hatóság kiváló ajánlattal engedélyezte azokat, több helyről elismerő és dicsérő nyilatkozatok érkeztek hozzá. Bartakovics egri érsek saját- kezűleg írt levélben köszönte meg az ifjúság érdekében tett érdemes fáradozását s buzdította „mostohább körülmények közé jutott irodalmunk előmozdítására.“ Pesti tartózkodása alatt sűrűn érintkezett írótársaival, kik szinte kivétel nélkül meleg rokonszenvökkel tűntették ki; de a téli hónapokban, ha napi munkája kifárasztotta, legszívesebben Szemeréékhez ment üdülni, s az öreg úr is őt látta maga mellett legszívesebben, mivelhogy ő tudott vele bánni legjobban. Szemeréné azért mindig ott szerette volna látni „urának leghívebb barátját“ házokban, mert törődött volta miatt rendesen otthon ülő urát senki sem tudta gyakori komorságában úgy felvidítani, mint a jó Szvorényi; azért mindig gyöngéd szemrehányást tett neki, ha egy-két napig elmaradt. Vörösmartyval is többször volt érintkezése, ki Nyékről, hova a vesztett szabadság miatt kedélye-borúltan gyermekkori emlékei közé menekült, gyakran berándúlt Pestre orvosához, Kovács Sebestényhez. A nagy költő lelkére ekkor a hazafi aggodalmán kívül még a szülő aggodalma is nehezült. A németesítő törekvések sikereinek láttára az a félelem gyötörte, hogy, ha ő már nem lesz, fiának könnyen alakítható fiatal lelkében az idegen befolyás a nemzeti érzést nagyon meggyengítheti, vagy épen el is nyomhatja. Szvorényit ismerte még Fehérvárról, most Tomory Anasztáznál, hol az akkor Pesten élő nevesebb írók otthona volt, újra látta s látható rokonszenvvel fordúlt feléje. Vörösmarty ekkor már nagyon betegeskedett. Egyszer épen Kovács Sebes- ténynél volt, mikor a szintén betegeskedő Szvorényi, ki ugyancsak oda szokott járni orvosi tanácsért, a kapott orvosszer hatásáról jelentést ment tenni. Együtt távoztak az orvostól, Vörösmarty elfogadta Szvorényi kíséretét s behívta magához az Aranysasba. Itt elpanaszolta neki baját s megköszönte a nem rég azelőtt küldött néhány üveg tokajit. Aztán fia jövőjéről kezdett beszélgetni. „Attól félek, barátom uram, hogy abból a gyerekből is németet farag ez a cudar társadalom, ha én behúnyom a szememet. Pedig már nem viszem sokáig“ — így szólt, komoran maga elé nézve. Egyszerre felemelte bánatos arcát s kérdé: „Van-e magoknak Egerben olyan konviktusféléjök“? — „Nekünk nincsen,“ feleié Szvorényi. — „Be kár! mert magokra nyugodtan rájok bíznám szegény kis Bélámat; ott nem aggódnám szíve miatt.“ Szvorényi felemlítette neki az érseki Foglár-féle nevelő-intézetet s biztosította, hogy Bartakovics érsek boldog lenne, ha kiterjeszthetné atyai gondját annak fiára, kit mindenki felett tisztel és becsül. S aztán mi sem állna útjában annak, hogy iskolán kívül is mennél gyakoribb érintkezésben legyen tanáraival. Vörösmarty felhatalmazta Szvorényit, hogy tudakozódjék Bartakovicsnál. A válasz a képzelhető 2*
