Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892

Tartalomjegyzék

14

mint „általános és alkalmazott stilisztika,“ szinte összes katholikus és állami intézeteinkben elfogadást nyert s az időről-időre változott tanügyi viszonyokhoz alkalmazva 1877-ig nyolc kiadást ért.

Mennyit tudott munkálkodni Szvorényi osztályfőnöksége s tizenhét-tizennyolc heti órája mellett, bár gyakran gyöngélkedett is, mutatja ugyancsak 1851-ben „A classica litteratura vagy a görög és a római remek irodalom története“ címen kiadott terjedelmes műve, mely- lyel a klasszikus irodalom tanítását tartalmasabbá iparkodott tenni. 0 maga a klasszikus írókat, főleg a rómaiakat, kitűnően ismerte s a latin nyelvet ritka szabatossággal beszélte. Kazinczy Gábor gyakran berándúlt hozzá Bánfaivárói s még gyakrabban felkereste leveleivel, hogy a római klasszikusok és magyar történeti kútfőink fordításánál felvilágositást kérjen tőle fennakadásában, s ívekre terjedtek néha a fordítások és felvilágosító jegyzetek, melyeket Szvorényi Bánfaivára magával vitt vagy kiküldözgetett. Szintén 1851-ben arra is tudott sza- kasztani magának időt, hogy Bartakovics Béla egri érseket székfoglalására a cisterci rend nevében hosszabb üdvözlő költeménynyel ünnepelje s megkezdje az ifjúság vallásos érzületének erősbítésére célzó „Egyházi énekek és imák“ című könyvét, melyet 1853-han adott a tanúlók kezébe.

S ezek mellett közben-közben ifjúkori kedvenc foglalkozásához is visszatért. A magyar nők szellemi táplálékáról gondoskodó szépirodalmi és ismeretterjesztő Divatcsarnok és Családi Lapok számára majd minden hónapban küldött egy-egy költeményt, szépirodalmi cikket, vagy bírálatot s főkép, a minek írására a Divatcsarnok szerkesztője, Császár Ferenc, nem győzte eléggé buzdítani, természettörténeti rajzot a legkedvesebb madarakról és virágokról. ’)

Hadd említem itt a későbbi időből e téren való alkotásának gyöngyét, a Családi lapokban 1855-ben megjelent bölcselmi leveleit, az Örökzöldeket, melyekből nem egy fájó női lélek merített s meríthet,

') „Egri szép levelét s a „Galambot“ — írja Császár 1854. ápril 20-án — örömmel olvastam. Adni fogom ezt is egészen; hanem, kérem önt, ez alá engedje kitennem nevét. Más nemű dolgozatoknál igen tisztelem álnevűségét; de itt, e gyönyörű rajznál, mért nem kérkedhetnék a Divatcsarnok az ön jól hangzó nevével? ... Ne nehezteljen, hogy oly követelő vagyok, de lia én az ön iratait szeretem s ezekben önt nagyrabeosűlöm, nem tehetek róla. Oly szép tehetség, mint az öné, kár volna, ha az iskolákon túl nekünk is nem dolgoznék! Mikor lehet, lopjon jövőre is pár órát hölgyeink számára! Buzdítsuk, mulassuk és tanítsuk őket! Igen megérdemlik, hogy érettök, kedvökért fáradjunk; a csupa vers, regény, beszély, pletyka — e szükséges rosszak — csupán, nem teszik meg azt, mit én elérni óhajtanék! lm, mi szép a Galamb! Hány nő ismeri, de nem tudja mi? . . . Szép és kedves tért választott az én Szvorényim, s imádkozom is, hogy a jó Ég erőt, egészséget s kedvet adjon neki! így a kedves madarak természettudományi rajzait nem sokára veendik az én lapom szép olvasói, kik között eddig mintegy ötven grófnő és bárónő van. .