Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
15 vigasztalást mély keservében; és történeti tárgyú elbeszélését, A béke madonnáját, melyet Császár Ferenc kívánt közölni Albumában acélmetszetű címképpel, de, mivel bizonyos technikai nehézségek miatt a a kép el nem készülhetett, szerzője 1856-ban Ney Ferencnek engedett át a Családi Lapok számára. Ezentúl csak ritkán találkozunk szépirodalmi lapjainkban a Romvay névvel, mert ha érezte is néha az ihle- tettséget, gyakori betegeskedése miatt nagyban megrövidült munkaidejét más téren vállalt kötelességei utolsó percig elfoglalták. Az 1851-ik év nemcsak azért nevezetes Szvorényi életében, hogy az újjászervezett középiskolák szükségei a tankönyvírás terére vonták, hanem azért is, hogy ekkor kezdenek szövődni közte és azon idők nevesebb írói közt a barátság szálai. Czuczor Gergelylyel már fehérvári tanár korában levelezésben állott, Vörösmarty becsülte előadásának tisztaságát s az akadémia ülésein szívesen szorított kezet a szelíd és szerény fiatal nyelvtudóssal. De íróinkkal való sűrűbb érintkezése csak akkor kezdődik, mikor a még ifjú tanár és a már erősen aggúló Szemere Pál közt szinte alig képzelhető ideális barátság köttetett. E viszonyt azonban egy másik, nem kevésbbé meleg barátság előzte meg. Tárkányi Béla, a jeles egyházi költő s az egri érseki megye titkára, 1849-től híres Énektárán dolgozott. Öt évvel ifjabb lévén Szvo- rényinál, újonc növendék korából ismerte ugyan Szvorényit, az akkor harmad éves theologust s a kispapok zeneiskolájának első hegedűsét, de Egerben lakta óta közeledésre alkalma nem nyílt. Egyszer a véletlen összehozta őket; társalgásuk csakhamar úti élményeikre s a külföldi templomi énekekre és oltárképekre fordúlt. A közösen szeretett tárgyaknál nézetök egyezése egyesítette rokon lelkűket, s lélekben egész halálig nem váltak el többé egymástól. Ez időtől fogva sűrűn ellátogatott Szvorényi az érsekségbe, hol akkor a múlt évben elhunyt jeles festőművészünk, Kovács Mihály, Párkányinak 1849-től testi-lelki barátja, a műszerető Bartakovics pártfogása alatt az egri egyházmegye részére oltárképeket festett. Az első látogatástól kezdve mind a hárman megértették egymást. Szabad óráikat együtt élvezték. Kovács véget nem érő érdekes úti élményeivel, Szvorényi szellemes megjegyzéseivel és ritka adomázó tehetségével, s Tárkányi kipusztíthatatlan humorával tette kívánatossá a legközelebbi találkozást. Néha valóságos akadémiai vitatkozás fejlett ki köztök Kovács egy-egy képrészlete, vagy Tárkányi egy-egy új költeménye felett, s a döntő szerepet mindenkor Szvorényira ruházták. Megesett gyakran, hogy Pájer Antal, az érdemetlenül elfeledett jeles vallásos költő s az Egerben akkor szép számban élő fiatal írók és műkedvelők mind egybegyűltek Kovács műtermében, vagy Tárkányi szobáiban, úgy, hogy az érseki udvar egész kis írói s műkedvelői társaság középpontjává lett.
