Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
13 ténetét keletkezése évétől, 1689-től, 1851-ig, „Történelmi-statisztikia adatok“ címmel. 1850-ben az osztrák középiskolák újjászervezésével egyidejűleg nálunk is megkezdte a központosító kormány gymnasiumaink s egész tanügyünk átalakítását. Az osztrák közoktatási ministernek 1848-ban közzétett tervezete szerint a hat osztályú gymnasiumok a philosophiai két osztálynak liozzájok ragasztásával nyolc osztályúakká voltak átala- kítandók s két tagozatra, alsó- és felsőgymnasiumra osztandók, négynégy osztálylyal. E tervezetnek az 1850-iki Organisations Entwurf alapján nálunk is életbe léptetése még nagyobb átalakításokkal járt, mint az erre már két éven át előkészűlő Ausztriában; mind anyagi, mind szellemi tőkében sokkal nagyobb szaporulatot követelt s azért az első évben leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Egyelőre, hol a teljes átalakítás lehetetlen volt, úgy segítettek a bajon, hogy csupán a négy alsó osztályt nyitották meg. Ekkor, 1851—52-ben, egy évig Egernek is csak kis-gymnasiuma volt hat tanárral és 164 tanulóval. Szvorényi a IV-ik osztályt vezette s tanította mind a négy osztályban a természettant és a rajzot, a III. és IV-ikben pedig a magyar köz- és ékesszókötést. A következett években azonban Bartakovics Béla egri érsek, Villax Ferdinad zirci apát és az egri főkáptalau egyezkedése és áldozatkészsége Egernek is meghozta a teljes, nyolc osztályú, akkor úgynevezett nagygymnasiumot, egy főkáptalani tagnak, mint igazgatónak, vezetése alatt tizennégy tagból álló tanári testülettel, melynek, két világi tanáron kívül, fele részben egri egyházmegyei áldozó papok, fele részben cisterciták voltak tagjai. Ez átmeneti állapot a következő évben megszűnt s a nagygymuasium cistercita igazgató vezetése alá került vegyes tanári testülettel. E külső átszervezés a tanítás tervének is teljes átalakításával járván, előbbi tankönyveink a melyekkel bírtunk is, az új viszonyok követeléseivel szemben meg nem állhatták. A tanárnak az új módszertani elvekhez alkalmazkodásában sok tekintetben tanúlónak s az első szükségek közt könyvírónak vagy fordítónak kellett lennie s egyideig egész tárgyakat kéziratból diktálás útján tanítania. Magyar nyelvi tankönyv irodalmunknak közvetetlenül érzett szükségén alig fordíthatott volna más valaki nagyobbat, mint épen Szvorényi, kinek Magyar ékes- szókötését első kidolgozásában is már előbb használták az iskolákban tanáraink és tanúlóink. Régibb anyaggyűjtései közben alakítgatta is már egy új rendszerű magyar nyelvtan tervét, de megkezdett munkáját egyelőre félbenhagyta, mert a hogy Egerbe áttelepült, Ihász Gábor, akkor cistercita, később egri egyházmegyei pap, tanártársa, már készen volt magyar nyelvtanával. Magyar ékesszókötését dolgozta tehát ki iskolai könyvvé 1851-ben, „Ekesszólástan“ címen, melyet a felsőbb tanhatóság 1852-ben már ajánlva engedélyezett. E tankönyv,
