Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
11 nem tudták kiesalni szobájából. Mikor aztán készen lett vele, mikor már csak az utolsó simítás volt hátra, a mint letette tollát, hogy egyet pihenjen, annyira erőt vett rajta a bágyadtság, hogy le kellett feküdnie. Orvosa végső kimerüléstől féltette. Azonban bár gyönge, de ép szervezete három hét alatt visszanyerte munkaerejét, s felgyógyulván, maradt még annyi ideje, hogy munkája az utolsó simításon átmehetett s a kiszabott időre Pestre érkezhetett. Szerencséjére közel volt a szünidő, s a nyugalom és a vidékcsere nyújtotta szórakozás megakadályozta a kimerültség utóbajainak kifejlődését. 1845. november 11-ikén dűlt el a pályázat sorsa. A benyújtott öt pályamunka közül kettőt jelelt ki a bizottság jutalmazásra legérdemesebbnek. A bizottság többsége e kettő közül a „Quis in tam lubrica. . .“ jeligéjűnek Ítélte a nagyjutalmat. Mikor az elnök a jeligés levélkét kezébe vette, megállt egy ideig, találgatták, melyik akadémikus neve kerül napfényre; mert a gazdag tartalom hosszú idők fáradozására, az ügyes alakítás gyakorlott írói kézre vallott. Annál nagyobb volt tehát meglepetésük, mikor az elnök a féltenyérnyi papírról ezt olvasta le: „Szvorényi József czisterczi rendbeli áldozó pap s királyi tanító Székesfehérvárott.“ A megkoszorűzandó írót a bírálók ketteje még csak nevéről sem ismerte. Az ünnepélyes kihirdetés ideje a legközelebbi közgyűlés napja, november 23-ika, volt. De Czuczor Gergely még a döntés napján, 11-ikén, este 5 órakor megírta tudósító levelét, mely szerint „már csak szerzetesi rokonságánál fogva is felette örül a meglepő feltűnésnek s a magyar irodalmi pályához sok hasonló szerencsét kíván neki“. Másnap már félhivatalosan adja tudtára Schedel a szerencsés eseményt s felszólítja, hogy, hacsak lehet, személyesen vegye át a 23-iki közülésen a száz aranyat és az ezüst billikomot. A pályamű „Magyar ékesszókötés“ címmel 1846-ban jelent meg Budán, a nyelvtudományi pályamunkák IV-ik kötetében. Eitka könyvet olvastak akkor időben annyian, mint Szvorényi Magyar ékesszókötés ét, mely először adott helyes útmutatást a magyar nyelv szépségeinek felismerésére. Megjelenése után elhalmozták az ifjú „királyi tanítót“ üdvözletekkel s már mint kész írótól kérték életrajzát a lapok és az életrajzokat tárgyazó munkák számára. S a kedvező fogadtatás, melyben a derék úttörő munka hazaszerte részesült, szerzőjének megnyitotta az utat az akadémiába is. Az első elnök, az, alapitó Széchenyi István, 1846. december 19-én szíves-örömest értesíti, hogy a magyar tudós társaság, a nyelvtudományi osztály ajánlatára, koszorúzott pályamunkája tekintetéből ugyanazon osztályba levelező tagúi megválasztotta. Annak igazolására, hogy Szvorényi nevét minő ismertté tette Magyar ékesszókötése széles e hazában, elég hivatkoznunk azon egy
