Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
106 sugaraiban fiirödhetnénk, melyet hátra hagyott. De mert ez alkalom ünnep nekünk, számadás eredményéről azon törekvéseknek, melyeket a boldog emlékű a sajátos nemzeti fennmaradásának postulátumáúl tekintett: nem feledve benne a nagy veszteséget, híven őrizve emlékét a kegyeletben, szabad örülnünk, főt. tanári kar, hogy e kör azon eszmék felé törekszik s azon szellemben, melyet ő hintett el termékenyítőn, midőn először állott élére e mostani Vitkovics-körnek. Emléke áldott legyen! A kör munkálkodáskörét áttekintve, örömmel kell kijelentenem, hogy e lelkes kör kifejtette leikéből, a mi benne elevenen él: Isten, király, haza! . . . Büszkék lehetnek tagjai: nem szorűlnak biztatásra, hogy a magyarnak e három sarkalatos erényeiben fáradozzanak, lelkűket velők csordúltig megtöltsék. Hallom szinte, hogy hallásukra is már ereikben a vér erősebben lüktet, szívok hangosabban feldobog! Tekintetüket egy más gondolatkörre irányítom. Bár nem egészen ismeretlen előttük, de nyomosítani hasznosnak látom. A korszakok szellemeinek egy kiválóját uyomozgassuk. Mert egyetlen korszakot sem lehet megjelölni az emberiség életében, hol valamelyes irányú eszme nem vezette volna a népeket. Minden időt ugyanis eszmék mozgatnak, minden kor eseményeinek rugói az eszmék világában keresendők. Ki csak futó tekintettel vizsgálja egyes korok természetét, ki csak külső mechanizmust lát az emberiség életében: soha sem fogja megtalálni a szemet, mely a történelemben, felváltva előkerülő haladás és esés ellenére is, a fokozatos fejlődés láncolatában összekötő kapocsúl szolgál. Nem paradotx állítás ugyanis: minden történelmi mozzanat — pedig közöttük sok mintha visszaesést jelentene a fejlődésben, vagy legalább is stagnációt, — haladás. Vájjon, midőn dermesztő álmát aluszsza a természet: megszünt-e titokzatos működése? Hát kiveszett a természet-erő, mikor a külsőhez tapadó szemnek láthatólag is semmit se mutat fel alkotásban ? S lionnét mégis a mindig ifjultan kibontakozó, termelő évszakok, ha nem onnét, hogy az erők láthatatlanul is állandó törvényszerűségben működnek? így az eszmék világában is; hozzá adom, azon különbséggel, mely van a mechanizmus és a szabadság között. Amazt leköti a változatlan törvényszerűség, emez az idők követelményeiben tökéletesedik. A zseni lángeszével bizonyítja be a történetírók legnagyobbika, hogy a szellem szabadsága túlszárnyal minden időt, erőszakot. Folyton fejlődik, folyvást tökéletesedik. Lehetnek törekvések, melyek békóba szeretnék verni, de mindig kába volt a remény, hogy általa célhoz lehessen jutni. Magasabb néző pontból szemlélve a történelmi eseményeket, állandó bélyegül minden idők mozzanatain a haladás szemlél-
