Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
107 liető. Más-más kor más-más népei különböző formában tüntetik fel, de mindig vezércsillagnl szolgált előttük. A hol fejlődésében megállapodott: szétszakadt a lánc, mely a különböző népek tagjait egymáshoz fűzte, összeomlott az állam-szervezet, melyben mozogtak. A theokrati- kus szerkezetű zsidó államtól le az ó-kor utolsó nagy államalkotó népéig, a rómaiig, mindenütt ezt tapasztaljuk. Egyebeket mellőzve, ott az ó-kor kétleg hatalmasabb népe, a görög és a római. Amannak a partikularizmusból való kibontakozása adta meg a halálos döfést, midőn egymás fölé akarván emelkedni, utolsó gondolatul világuralmi törekvés kezd gyökeret verni az elmékben. Nagy Sándor összetöri a görög államot; világhódító törekvése szétrobbantja a makédó-birodalmat. Nem hasonló sors érte-e a világ urát, Rómát? Más okok idézték bár elő, de az eredmény egy: a vezér eszmének az ideje lejárt, követőjének el kelle buknia. — S valamennyi ókori népnél jobban vagy kevésbbé kidomborodva a csúcson egy eszme emelkedik ki: az autokrata szabadságának egyetemesítése. Nem kivétel a görög nép; sőt törzs-elkülön- zöttségében annál szembetűnőbb az igazság. A legutolsó nagy élethalál harc, a pelopp. háború, a fényes bizonyíték. Az ó-világ romjaiból, kedves ifjak, szelíden derengő világosság sugárai verődnek szerte, eleinte meg-megtöredezve, el-elveszve gyakorta a népek szörnyű tusáiban. Az önfenntartás harcai voltak azok. S minden borzalmasságuk ellenére is valami enyhítőre bukkan a vizsgálódó : a népegyén törekszik magát érvényesíteni, mástól függetlenül. Ádáz tusákat ví önmagáért. Nem azért hódít, hogy elnyeljen maga mellett minden mást, hanem, hogy saját létét biztosítsa. Lassan tisztül az eszme, de kipattanván burkából, izmosodni kezd. A letiport népek töredékein egy új, a maga tisztaságában eleddig ismeretlen eszme kezd uralomra jutni: az embernek, mint egyénnek a szabadsága. Hasztalan volt a centralizációra való törekvése Nagy Károlynak: nagy birodalma faji jelleg alapjánönálló nemzetiségre törekszik s küzdelmek között emelkedik. S mentői tovább halad a történet folyása, annál biztosabb eredmények koronázzák a törekvést Európa szerte. Nem önző többé a szabadság eszméje: közössé tenni azt, ez a küzdelmek végcélja. És nagy áldozatok, nagy veszteségek és szörnyű rombolások után diadalmas ünnepet ül a népek között, egy kivételével, az egyén szabadsága. Nép és egyén-szabadság szorosan összefüggenek; a hatalmi törekvések a külön erőnek állandósítására irányulnak. Választó falak keletkeznek a népek között, hogy önmagokat biztosítsák. Századoknak lankadatlan, békés, gyakorta viharos küzdelmébe kerül, de elvégre megvalósúl az ige: az „én szabad vagyok“. Ebben tetőződik az ó-világra következő éra emberies vívmánya; a szabadságot megosztja fajok, népek, nemzetek, egyedek szerint.
