Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
68 szánt könyv-drámáit a feléledt nemzetiség és idegen tanúlmány szülték. (Agis, Hunyadi László, Attila és Buda tragédiák, Laisz szinmű, Philosophus vígjáték). Zehen tor Antal Bessenyei zászlója alatt munkálva, Voltaire, Racine és Correille után 1772-től fogva több drámát irt, nagyobb lelkesedéssel, mint szerencsével. Teleki Adám, Pé- czeli József, Naláczi József már ez irányban ügyesebb fordítók. Kónyi, Bornemisza János, Kún Szabó Sándor (Rómeó) szintén csak olvasó közönség számára forditgattak. Bessenyei könyv-drámái nem voltak egyebek, mint a francia dráma-irodalom halvány visszasu- gárzásai. Nem szeretik a hazai tárgyat. A tragédia fenségéhez távoli, vagy mythosi tárgyakat tartottak alkalmasnak. A ..három egység" törvényük volt. Egyszerű cselekvény, kevés bonyodalom van bennük ; a szenvedélyek általánossága mellett jellemrajzaik typusok és nem egyének. Az ily francia dráma a XVII. században a művelt világban mindenütt el volt terjedve. A XVIII. században Voltaire Shakespeare nyomán némileg újít, pl. szerepelteti a Szellemet, de nem költői valószínűséggel. Voltaire beviszi kora eszméit. Bessenyei Voltairet formában és eszmében utánozni iparkodik. Az általánosan elterjedt német színészet idejében Révai és Péczeli ébresztik a nemzetet, s kimondják a nemzeti színpad szükségét. A Kelemen László buzgólkodására összeállóit szinésztársaság 1790. okt. 25-ikén Budán, 27-ikén Pesten a hazának bemutatta magát, 1792. máj. 5-én az előadások megindultak. Simái Kristóf, piarista, gyenge ..Igazházi"-ja volt az első előadott eredeti darab, melylyel egyenlően kedveltek Bessenyei .,Philosophus”-a és Endrődynek Dugonics után dolgozott „Arany perecei" voltak. A társaság sok baj után 1795-ben oszlott fel. Több szerencsével alakúit meg (1792.) Erdélyben a kolozsvári társaság. Nyelvünk és irodalmunk felvirágzására e színi mozgalmaknak kiszámíthatatlan hatásuk volt, s mégis a magyar dráma első csiráit nem ezekben, hanem az iskola-drámában kell keresnünk. * * * A játékszini hajlammal bíró nyugati népeknél a lyturgiai myst. csak élesztője volt a dráma kifejlődésének. Ezeknél a fejlődés alapja a nemzeti jellegben gyökerezik ; külviszonyaik is kedvezők voltak és így már a XXII. századtól fogva vannak népies szinészeti törekvéseik. A XIII. század végével az egyház tilalmára a világi színészet a keresztény világban megszűnt. Helyét a mysterimn foglalta el; de a XV. század közepén a papság támogatásával újra fölvirul. Az egyház és színpad e békés barátkozása, a humanista főpapok mű
