Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
42 verés csapattal jelennek meg. Listardus álnok lelkét föltárva kijelenti, hogy Ferdinánd az ő foglya. Elővezetteti a fiút, hogy Ferdi- nandtól a lutheri Átállás szabad gyakorlatát és a fiúnak ezen vallásra áttérését kicsikarja. Ferdinánd kész mindenről lemondani, csak ezen feltételekbe nem akar beleegyezni. E közben a fejedelem nevében irt csodás levélbeli felhívásra* l) megjelenik Gebhárd san- tellirius is lovas csapatával és a fejedelmet szorongatott helyzetéből kimenti. A lázadó csapatok szétfutnak, Listardus menekül és kardjába dől; a heretikus előkelők pedig kegyelmet nyernek. A fejedelem övéit hálaadásra szólítja fel; „Grates referemus Numini, qui nostrum respexit benignus fidem:“ (Act. III. seen, ult.) Látjuk, hogy e darabban nem a subjectiv, hanem az objectiv csodás elem van alkalmazva. A főhős nem csak megengedi, hanem egyenesen várja, hogy a felsőbb lény közvetlenül, tényleg belenyúljon az ember sorsába; tehát e dráma nem a belső ember, az akarat magyarázója; nem azt iparkodik megmutatni, hogy az ember erkölcsi erejénél fogva mire képes, hanem hogy: mi történt vele. V. A kezem közt lévő két címtelen darab, illetőleg verses decla- matio, második és negyedik része azon drámai cyklusnak, melyben az első résznek tárgya bizalom és szeretet Mária iránt; a másodikban Edmundustól Máriát szeretni, a harmadikban az ifjú Romanustól Máriában remélni tanulunk, a negyedikben pedig Constantia tanít meg arra; hogyan törekedjünk Máriában való reményünket és szeretőiünket megtartani (Deci. 4. Praefa). Az első és harmadik decla- matio nincs kezemben. A második prológusában a játszók egyike megnevezi a darab tárgyát. T. i. bizonyos ifjú tisztasági fogadalmával eljegyzi magát a Boldogságos Szűznek. A darab célja a sz. Szűz iránt való tiszteletérzet nevelése. Tartalma: Edmundus kinyilvánítja elhatározását, hogy örök szeretettel magát kinek fogja eljegyezni. Barátai intik, hogy az oly nagyfontosságú dolgot ne hamarkodja el. Végre ezek tanácsára hajolva meghallgatja a személyesített Test (Caro) hosszú ékes dictió- ban2) érzéki örömekkel, a személyesített Világnak (Mundus) pedig „') Illius hae sunt exaratae manu, qui salvum me hoc főve promisit caput, fidelis Deus“ (Act. III. seen. 8). I, sequere impulsus, tibi quos natura magistva Suggerit, exemplis te docet ilia tuis.
