Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

26

nyugszik; — az eszmekor fokozatát az Udvari Ember, Bölcs Ember, és Szent Ember mutatják.

Az a természetes kérdés vetődhetik fel: van-e valami kapcsolódás, a tárgy belső természetét tekintve, e maximák s amaz összefüggő erkölcsi íratok között? Van. Kettős módon. Elsőben, a maximáknak, szintúgy, mint azoknak, végső céljok az embernek, az U. E.-ben határozottabban a nagyvilági embernek — nevelő kialakítása; másod részről, a gondolatkör természetét csupán véve számba, oly színben tűnnek fel e maximák, mintha jobbára önálló elvekbe összefoglalt rezultátu- maik volnának a már ismert szellemű erkölcsi iratoknak. Egyes élet- mozzanatokra irányítanak, tényeknek vett esetekre útba igazító elvek; az egyén előadódó cselekedeteinek útegyengetői. Az ismertetett erkölcsi íratok az erkölcsi embert egészében tartják szem előtt, erkölcsi világát egységbe fogva össze: emiatt az erkölcsi emberhez szólnak, amint lehető esetben tettben megnyilatkoznia hozzá illő; vagy, amint egyes erkölcsi hiba, gyengeség javítandó, vagy derékség öregbítendő. Úgy találom: ami viszony van az általánosan irányító elvek-, melyek tényeken épültek fel, és az egyes tünetek között, amint magokra jelentkeznek : az itt is. E maximákban mint ténykedőt szemléljük az embert, akár a társadalomra, akár önnönmagára tekintettel fogjuk fel. Ténykedések és alanyuk : az akaratvilág, tárgyai e maximáknak; de mindig az életben bizonyos módon viselkedő emberre vonatkozva.

Mivoltukban e maximák vagy alapelvet tárnak fel, a belső kialakítására, — vagy az egyénnek az egészhez való kellő viszonyára nézve; találsz közöttük olyanokra, melyek emberismeretre, becsülni az emberben a való emberit s bölcs mérsékletre még a bölcseségben is, tanítanak.

A helyzetek, melyekben az egyént szemléltetik, nagyon különböző természetűek. Már jobban ethikai jellegűek, majd a társadalmi szokások közepeit, vagy a magasabb, ravasz udvari életben mutatják be az embert. Mig, e körben, erőid ismeretére figyelmeztetnek, meg- óvandók a könnyű bukástól, számba vételük mellett célt tűznek eléd: törekedjél mentői többnek használni; de, nehogy a magad veszte árán! azért okos dolognak vallják, hogy „az udvari ember bölcsesé- gének színét-visszáját .... kiméivé mutogassa;“ (94. I. sz.) hogy az okos dissimulatiónak száki ne légyen benned, hol s mikor kívántatik. Figyelemmel és szíve-fedve kell embernek a csalárd mostani világgal bánni. (98. I. sz.)

Neki indúltak bár a nemzetek a lélek művelésének is, mely a mindennapi együttélésben, a finomabb ízlésű társas egyiittlétben nyilatkozott meg mértékére nézve; s a salon-élet magas virágzásra jutott bár s közép pontja leve a finomodásnak: de kétségtelen, hogy az az élet egész mivoltában kendőzött volt: az szavában, erkölcsében; mikor