Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
27 a szellem keresve kereste a szót, mely takarja igazát, mely messzün- nen, alakos képében mutassa .... A kor a cerimoniák kora . . . volt légyen bár színes, (le „való, bogy abban a ki cerimonia nélkül akart („akar mostanság,“ mint a maxima tanít) előmenni, több s nagyobb értelem kivántatott.“ 84. II. sz. S igy nem lephet meg bennünket, olvasván e maximákat, hogy, azon idők emberéhez főként szólván, azon nemű fegyverekkel tanítanak védekezni azon jellemű támadások ellen: légy rajta, hogy előbb észre vedd megcsalatásodat s ejtsd tőrbe okosan.“ Az őszinteség amaz időkben olybá tűnhetett, mint a tudós, a ki ráadta fejét, hogy az udvari bolonddal ruhát cserélt: erőn erővel vitatta a legmélyebb igazságokat s a kacaj annál nagyobb vala. (93. v. ö. 472. 1.) Nem, az irányban sem, hogy a tisztán társadalmi jellegű elvek mellett ott találkozunk a való erkölcs maximáival is: közös irány ez ama kor minden rangú íróival, csak az elvek tisztasága az elkülönítő. Korrajzi természetűk van hát e maximáknak; ép azért avval a szoros értelmű maxima-mértékkel nem is mérhetők; ám, amit vesztenek a kerekdedségben, kárpótlódnak korfestő természetűkben; ami hiányzik bennök, ép’ alaptermészetük miatt, ideák egyetemességében — bár vannak közöttük számosán mélyen járók — felejteti az élet eleven szívverése, mely belőlük kiérzik .... Azon világ közepébe vezetnek e maximák, mely a XVIII. századba messze behatón, űzte játékát erkölcscsel, társadalmi elvekkel, kölcsönös hivséggel; melyben egy „udvari fej- és térdhajtással, piros mosolygással, mézzel eresztett beszéddel“ ha célt nem értek: elérte azt a cselszövés-vetés ............ A z eszme-körben, mely az ember nevelő kialakítására vonatkozik, folyton magasabbra emelkedünk a „Bölcs Emberben.“ Az ember okos teremtés, kinek értelmi világa messze túlterjed a szűkös körön, hová az élet mindennapi bajaival, követelményeivel szorítja .... Előtte ideál lebeg, magára nézve: szólítgatón hívogatja maga felé a tökéletesedés útján .... Megszabadúlásra biztatgatja a békók közűi, melyek röghöz kötik: eszmélődésre készti saját mivoltáról; tekintete előtt feltárja a szellem világot, melyben lelke az úr; a szellemvilágban a lények okfejére utalja, innét vissza, magábaszál- lásra kényszeríti. Hounét eredete ? mi a rendeltetése ? Az eredet és vég között a pályán cselekedeteinek mozgató okai, melyek s mi természetűek ? A moralista leereszkedik a lélek mélységébe: vágyaink, indúla- taink, szenvedélyeink döntik el sorsunkat. Fejtegetvén őket, gyöke- röktől egész a virágzatig vezet, híven mutogatva az alkotást vagy romlást nyomaikon. Eleven képben rajzolja eléd az élet javát, baját; örömét, fájdalmát; bölcs mérsékletre int: „Közép utón járj, mely oly helyre vezet, a hol a csendes békesség és bátor nyugalom lakik.“
