Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
23 bernek; de az ördög szegődött a szakácsok mellé a konyhánkba. Most juta NB. legelsőbb en az asszonynak eszébe az isten, azonban az ördögöt sem felejtvén el ............“ „ Ebéd után az estvéli gondok kerülnek elő . . . Tudakozódik felséges nagy dolgokról:...................Ki tért ki a városból mezei mutatásra? Ki s mennyi ment férjhez a hajadon rendből? Hány dáma találja magát nehéz óráiban? Ki bábája s ki lészen komája? Azután ha valami táncra, vagy más titkos mulatságra nem Ígérkezett, a comoediára mégyen minden bizonyosan. Imigy élnek a dámák Londrá- ban és talán másutt is, hétfőn, kedden s egész héten, tizenöttel kezdvén s negyven esztendőkkel végezvén.“ (141—144. N. A. — V. ö. Kármán: A módi.) Nincs kebel fenköltebb, mint melyet vallás-erkölcs hat át egész mélyében; nincs szív, mely ennek felemelő voltát szerencsétlenségében nem érezné, jobb sorsában boldogságát nem öregbítené: hatalom ez, mely kiemel emberi mivoltunk röghöz kötöttségéből. De nincs is kebel sivárabb, szív ridegebb, élet örömtelenebb, mint a női szív, ha azt a minden gyengédségnek is alapvetője, a szelíd erkölcs nem gazdagítja, melengeti, istápolja. A női természethez legkivált annyira simuló az, mint a repkény öleli fentartón a sudár fatermetet. Innét a tény, hogy a N. A. még állandóbban az ethikai világban mozog, mint akár a N. U. akár a N. E. — Ó- és újkor példáit állítja a nő elé; egyrészről, kikben a női erények, — igézőn szivet-lelket, számokra koruk magasztalását s az idők emlékezetét teremve s tartva fenn, — egyesültek; másrészről, kiknek emlékétől visszaborzad minden nemesen érező. (151—4. N. A.) Azért az erősen színező kép, mely a szóban forgó idő nőinek életét „némely dolgokra nézve gonoszabbaknak“ mutatja a pogányok életénél (137. N. A.); azért az eleven színezése a minden irányú női gyengeségnek; azért a sokszor gúnyos feddőzködés egész köréről, mely romboló hatásával leány-sziilöttjének arcáról mentői előbb letörli a való szendeség himporát; azért a boncolgató eljárás, mely az emberi hivatás felfejtésében — a vallás szellemében fogván fel a hivatást — elemzi ízről-izre az életet, mely veszedelmeivel rohamos sietve űzi a lejtőn lefelé valója jobb feléről, ethikai világáról megfeledkező nőt. (160—66. N. A.) Nekünk ma naivnak tetszhetik az elmúlt idők ez erkölcsirata, mely a legkisebb életmozzanatra is éber szemmel vigyáz: de nekem ez a felfogás olyannak tűnnék fel, mint az a nagyságos csudálkozás, mely szánó mosolylyal néz az orvosra, aki nagy betegének még a falatok nemét, számát, idejét is meghatározza. Nem vagyunk különben az erkölcsi nagy beteggel. Ez a nyitja annak, mért annyira nyomatékos ez iratokban az erkölcsi rész: az
