Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
131 A rövidlátást ezideig csak igen kevés tekintélyes orvos tartotta szembetegségnek; hanem ezek aztán nagyon is túlzón ítélték meg annak hátrányait. Ellenben a legtöbb szemorvos nem veszi oly komolyan, mivel nem valódi betegségnek, hanem csak fogyatkozásnak tekinti azt, s helyesebben inkább kétféle m y o p i á t különböztet meg, úgymint szelid-j ellegűt, mely a szellemi foglalkozásban s általán a közel-néző munkában élő képzettebb osztályok vendége; aztán rossz-jellegn rövidlátást, mely a nem-olvasó néposztályban is elő- fordúl. Ez a szembaj aztán már nagyon is veszélyes betegség, mely rendszerint más valamely betegségi folyamat utján fejlődik, s az egész szemgolyónak nagyfokú kitágulását hozván magával, ritkán gyógyítható, sőt a legtöbb esetben teljes vaksággal ér véget. Hogy köznevelésünkben csak ama szelidebb jellegű rövidlátásról, — és pedig nem mint szembetegségről, hanem csak mint a szellemi munkásságnak iskoláinkban hátráltató, vagy csak nehezítő akadályáról, — tehát a tanulóra nézve nem veszélyes, noha kétségkívül bajos testi fogyatkozásról van a szó: magától értetik. Hogyha mégis a t. szülők a mondottakat netalán némi megnyugvással vennék: bajnak tekinthetik s tekintsék is biz’ azt, ha gyermekeik, eme testi fogyatkozás szelíd természete mellett is, csak egész közelről s így is hiányosan képesek részesülni a tanulságokban, melyek a tanári emelvényen, a fekete táblán, a kísérleti asztalon stb. szilire hozva, a jól látóknak azonnal kész kincseivé válnak; s ha e fölött még gyermekük a maga elé tárt könyvből s írásból is csak görnyedezés, s gerincoszlopának lassú meggörbiilése s talán mellkasának horpadozása árán gyűjtögetheti szellemi értékét. Eleve is joggal kimondhatjuk azért, hogy a tanuló növendékség szemeit a szóba vett fogyatkozástól is lehetőleg óvni és megóvni köteles úgy az iskola, mint méginkább a családi ház; mert bőven be van igazolva, hogy a rövidlátás nem az iskolában, hanem a családi otthonban fejlődik — részint átöröklés, részint különös hajlam által, épp’ oly gyakoriak lévén az ilyen hajlamú, mint az elpusztíthatatlan látású szemek. Legtöbbször azonban a lakásviszonyok s a házi ferde szokások és szoktatások utján rövidül meg a gyermekek szabályos látása. Ha már most ezek állanak, t h.! akkor kizárólag csak az olvasásból és írásból keletkező myopiáért az iskolát tenni felelőssé — nem lenne igazság! De azért akadtak mindenkor és lehetnek a szülői közönségben ma is, kik, több más bajon kívül, főkép a szemrontás miatt az iskolát, s különösen az iskolatermeknek elégtelen vagy helytelen világítását, az iskolapadok és asztalok szerkezetét, a tankönyvek betűit, papírját stb. okozzák. De ezeket csak kevés részben lehet
