Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
132 elfogadni; mert igaztalanűl cselekednénk, lia a valódi ok, a közelnéző munka helyett — noha ez az iskolában is elkerülhetetlen — magára a munka helyiségére, az iskolára, hárítanék első sorban, vagy éppen kizárólag az említett vádakat. Kérdem ugyanis: vájjon még egy kevesbbé célszerű, kevesbbé fölszerelt osztályterem is, hol a nap legvilágosabb részében s legfölebb 5—6 órát, tanári felügyelet alatt tölt az ifjúság, — nem minden tekintetben egészségesebb s célszerűbb-e még ez is, mint a tanuló- növendékek nagy többségére nézve a családi ház, vagy fogadott szállás, hol szemegészségi tekintetben jobbára felügyelet és gondozás nélkül a nap nagyobb részét s az estéket tölti? És ez a védelem nem csak a városoknak gyakran palotaszert! tanépületeire, hanem még a szerényebb községek iskolaházaira nézve is bátorsággal megáll. Mert lehetséges volna-e, hogy a tanulók lakásául szolgáló magánházak mindenrészt az egészségügyi szabályzatok szerint legyenek berendezve ?.. Miért volnának különben rajta a községek elöljárói s az iskolák kegyurai, hogy még a külvárosi s falusi iskola-épületek is valamint magasságra s ablakaik nagyságára, úgy termeik tágassága- s világosságára, levegőzésére, fűtésére s tisztaságára nézve is, mint kiváló úri épületek, emelkedjenek ki a szegényesebb szülői házak soraiból ? Bizony nem az iskolák, hanem a családi házak viszonyai idézték föl a munkás-lakásoknak, a Frőbel-kertéknek, a gyermekek szünetelő telepeinek kérdését! Nem a teremszerü iskolai osztályhelyiségek, hanem a pincelakások, a kisablakú, olykor alig szellőztethető, homályos szobák vagy inkább sötét zugok, — a görvélynek s ragályos betegségeknek e melegágyai, — fészkei egyszersmind a rövidlátás keletkezésének és terjedésének. . . . Hőt, ellenkezőleg, nem válik-e inkább egészségére a félhomályéi, nedves, dohos lakáséi gyermeknek már csak szabadlevegőjű útja is az iskola kapujáig s vissza? Es aztán bent is, nem felüdí- tő-e téli hidegben a kellő mérsékli melegség, a száraz, friss levegő, melyet osztályában talál, s melyet többé-kevesbbé óránkint fólfrissítve szíhat ? Az ily helyen töltött napi 5—6 óra bizonyára valóságos egészségtani jótétemény számos tanulóra s kivált az olyanokra nézve, kiknek felöltője, kalapja, könyvei némelykor már messziről bűzlenek a penésztől. . . . De magokban a jobbmódú családok lakásaiban is — liamindjárt nem a legszűkebb s leghomályosabb volna is a diákszoba a lakásban — nem ritkán olyanok a viszonyok s szokások, melyek a tanuló egészségét és főleg szemeit romlásnak teszik ki. ,.A szülők és nevelők“ — jegyzi meg egy tapasztalt iskola-orvos — „többnyire elmulasztják figyelembe venni otthonukban azon egészségi rendszabályokat, melyeket az iskolától hangsúlyozva követelnek.“ Foglalkozásközben a lég- huzammentes ülőhelyre, a megfelelő világításra, az erősebb világos
