Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
128 dfláíycntisztcŰ tyzndéyfiözönsícf! Érzékszerveink föltétien szükségiséggel szerepelnek szellemi életünkben. A mely gyermek vakon és süketen .jőne világra, teljesen képtelen lenne a szellemi s erkölcsi életfejlődésre, s maradna — leikétől megválva — egy fokon azon alsóbbrendű állatokkal, melyek szemekkel s fülekkel nem bírván, jobbadán csak tapintó érzékük utján állnak kapcsolatban a testi világgal. A hol a látás és hallás meg nem volna, ott a némaság is szükségképen csatlakozván, a szellemi fejlődés minden útja teljesen el lenne zárva. Nagy áldása tehát a Gondviselésnek, hogy eme két felsőbb érzéknek teljes hiányát, vagyis a veleszületett vakságot és süketséget azonegy emberben együtt találni a legnagyobb ritkaság. Annál gyakoribb azonban a mondott két érzék szerveinek, a szemeknek s füleknek kisebb-nagyobb fogyatékossága. Az újabb idők egyik legjótékonyabb vívmányának kell azért tekintenünk a köznevelés terén: azon iskola-egészségügyi intézményt, mely szerint Európa müveit államaiban s kivált a szomszéd Németországban ma a tanintézetek orvossal vannak ellátva, hogy a család féltett letétemé- nye, az iskolázó növendékség, testi és szellemi épségére nézve szemmel tartva s a romlástól megóva lehessen. Sajnos, hogy ez a kérdés, noha négy év előtt (1887.) nálunk is fölvetve s itt-ott meg is valósítva, ezideig csak azon áldatlan úton teng, melyen sok más jótékony kezdeményezéseink tespednek. A tanuló-ifjuság szellemi fejlődésének eme végzetes akadályai pedig, értem, a rövidlátóságés a hibás hallás, jelentékeny mértékben van iskoláinkon elterjedve. De azért az égető kérdés, iskolai egészségügyünk kérdése, nyugottan vesztegel, annyira, hogy még maga, paedagogiai sajtónk is mélyen hallgat róla ... Ez okból találtam időszerűnek, hogy — ha már az ügynek anyagi kifejtéséhez erőm nincs: legalább a családban és iskolai embereinknél ébreszszek iránta figyelmet. I. A rövidlátást, görvélyt s több más testi fogyatkozást, vagy csak azok terjedését, időnkben az ifjúság iskolai túlterheltségének szokás felróni. E vádat azonban ily kereken elfogadni nem lehet. Mi különösen a rövidlátóságot illeti, éppen nem az új kultúra fejleménye az. A kellenek már Aristoteles idejében sok myopsot (rövidlátót) ismertek magok közt. S minden müveit népnél mindenkor
