Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
39 De bár Typhoeus és tetemes Minas, Khoetus s a roppant Porphyrion s töves Tuskókat égbe dobni bátor Enceladus rohamos tusái, Mik a Minerva hangzatos aegise Ellen? Sóvár hév közt kele itt merész Vulcán, amott Juno s ki ívét Vállairól soha nem különzi, Ki Castalisnak gyöngyvizü csöppivel Mosdatja elszórt fürtéit, és szülő Berkében úr, mint Lvciában: Delosi és pataréi Phoebus. Erő magától dől ha tanácstalan. Erőt ha józan, Isten is érdemit S növel; de utál oly hatalmat, Mely bemerítve van a gonoszba. A száz kezéről ismeretes Gyas Tanúja szómnak, mint a szeplőtelen Diána istennőt kisértő S szűz nyila által elölt Orion. Szomorg á föld rádöntve csodáira, S eped szülöttin, a kiket a sebes Villám vetett orcusra, ámde Gyors tüze föl nem emészti Aetnát. A saskesely sem száll tova Tityus Gálád johától, mint buja vágyinak Torlója, s a ledér szerelmü Pirithoust nem ereszti lánca. Szóváltás Lydiával. Ód. III. 9. Horatius. Mig tőled szeretett valék, S mig hószin nyakadat más kitünőbb fiú Által nem karolá neked, Nálam perzsa király sem vala boldogabb. Lydia. Míg mást nem kapa fel tüzed, S nem volt Lydia még téve Chloe után, Tündöklőbb leve Lydia Névvel, mintsem ama római Ilia.
