Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
40 Horatius. Mostan crétai szép Chloe Úrnőm, báj-citharás, és mi remek dalos! E jómért örömest halok, Ha őt végzeteink élni megengedik. Lydia. Engem most Calais, fia Ornytnak viszonos hív tüze gyújtogat. Kétszer meghalok én azért, Hahogy végzeteink éltetik e fiút. Horatius. Hát ha meg-meg előkerül A régibb szerelem, s vált sziveket kötöz? És a szőke Chloe helyén Ismét Lydia lel utat, az elhagyott? Lydia. Bár nem szebb az egek tüze Mint ő, te lebegőbb mint a fahéj, s diihösb Légy, mint a zajos Adria, Elek csak teveled és halok is veled. Neobuléhez. Ód. III. 12. Nyomorú nők nem üdülnek szerelemtől, Kiket édes borital sem vidoríthat, Ijedezvén atyabátyjok leverő szőözönétől. Ama szárnyas fin elvon kosaradtól, Neobule, s szövetedtől, s a Minerva Napi munkái sorától deli Hebrus Liparából. Jelesebb egy lovag ez Bellerophonnál: Sem ököllel, sem a pályán nem aláztan Szaporán a Tiberisben kenetes vállakat áztat. Ügyes ő, ha seregestül kiriasztott, Sima téren szaladó szarvasokat lő. S csoda-gyorsan csalitok közt agyaras kant lefülelvén. E közlött mutatványokból ítélve Makáry óda-fordításainak sikerét méltatólag elmondhatjuk Toldyval, hogy „a derék fordító méltó Horác koszorújáért vívni.“ x) * * * ') L. Üj Magyar Muzeum. 1855. VI. 848 1.
