Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889

Tartalomjegyzék

13

„Lakásom Alkair nekem,

S a sújtott saracén

Bátyámat ölte ottan el.

Ezt torlottam meg én.“

Imigy hazúdt a jó legény,

S legottan pártra lel ;

Am a rózsáló bájos arc Csak pártot követel.

De vannak, kik: „Béghez vele!“ Üvöltik undokán,

De a zajtól jó Deli Vid Epen nem messze van.

S a zajra sebten a vitéz Fölébred, harcra gyűl,

Ménjére pattan, s már viszi A villám Karabul.

S hatalmas látvány! szép neje Az iíju üldözött;

O küzd, a kedves társ szorong A vad zajgók között.

Felforr a férj, s alig lehet Magát titkolnia.

De mégis bír egy ötletet Az okos dalia.

„Vitézek szűnjetek!“ kiált;

„Gaz szolgám az nekem:

Armányosan csempézte el Lovam s jó fegyverem;

És megszökött, s én szorgosan A hol járt vagy feküdt,

Egész táborban kéréséin A fickót mindenütt.

Adjátok hát! Ítéletet Tőlem kell kapnia.“

S viszonz egy oda érkezett

„Tiéd-e, bajnok, a fiú?

Próbáldsza, hogy tiéd.

Állítsd törvény elébe, mely Megadja bárkiét?“

Mint karcolt tigris feldühűl,

S kiáltja Deli Vid:

„Törvény s igazság ím e kard.

Kapd meg, hogy jobban hidd.“

S derékon szelte a vezért,

S majd Ábel, Izmáéi Hős Vid acélvillámitól A poklot érik el.

S majd főbe-vágtan néma lesz A törvény férfia,

S örökre hallgató marad A délceg Kadia.

S ki a bajnok Vid szép nejét Tartá, egy büszke kar,

Egész testével sújtva lön A porba csakhamar.

Imigy arat kalászokat Az öldöklő Vida,

És már nyergében mosolyog Kiküzdött asszonya.

Es Karabul hasít velők Nyílnál gyorsabban még; Futhatna tengeren, de viz Körmén nem látszanék.

S utána bár mohón repül Sok felbőszült török,

Hiába mind! ő eltűnik Előlük mint a köd.

Szigetben már a ritka pár ;

Hol a nagy Zrínyi bán Öröm-kiáltva szörnyed el Holtnak vélt hadnagyán.

Dagályos Kadia:

Álljon itt még a tanuló ifjak számára helyesírási gyakorlatul készített „Az almafa és rakottya* című jeles darabja, melynek néhány azonos igealakon kívül valóban remek rímei vannak: