Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
rokonságban állnak: a példabeszéd, jelesmondat, e 1 mésm on- dat, az éle és ötlet, s végül az adoma. A példabeszéd (parabola) oly közel áll a közmondáshoz, hogy rendszerint ezzel együtt, sőt ennek neve alá gyűjtve szokás azt tárgyalni. Egyezőségük az, hogy mind a kettő, mint symbolikns (jelvi) szólás forog a beszédben, tehát mind a kettő mögött, mint kép vagy hasonlat mögött, valami eszme áll; mind a kettő mint érzéki hüvelyben rejt valami nem érzékelhető igazságot, — azaz nem szemlélhető eszmét, okot, szemlélhető képbe, okozatba foglalva tükröz le. Tehát mindkettőben „igazság“ a lelke s „kép“ a teste a mondásnak; a „lélek és test“ pedig együtt a közmondás. Különbözésük pedig, hogy mig a példabeszéd nem egyenesen, hanem csak célzással, példálózva adja elő az igazságot: addig a közmondás a legrövidebb, egyenes utón lep meg s mondja oda a magáét. Alakjára nézve a példabeszéd inkább csak rövidre összevont példázat (allegória), melyben a kép, mint jelv, vagy hasonló mögött párhuzamban áll, vagy fejük a jelzett, vagy hasonlított eszme, pl. „Összedugja kezét (ó-héber km.) am, aluszékony, dologiakul; — hat ökör jár ki udvarából (km.) azaz tehetős, jómódú. A közmondás emennél egyszerűbb, rövidebb s szabadabb alakot kedvel, hol a jel és jelzett, a hasonló és hasonlított között nem párhuzam, hanem egyenlőség, vagy fokozat áll, mint: bagolynak is szép a maga fia (km.) t. i. mint gyermeke minden anyának; — az arany szép és jó, de még sem békeség (km.) azaz: szebb és jobb ez még az aranynál is. Továbbá, a jelesmondat (sententia, gnoma) azaz megállapított, vagy csak életnézetkép ajánlott erkölcsi, vagy bölcseleti igazság, rendszerint elvegyül a közmondásokkal, holott rokon vonásaik mellett is külön választhatók. Elvegyülésük abban nyilatkozik, hogy nem ritkán egyben van bennök mind a kettő, vagyis ugyanaz a mondat közmondás is, jelesmondás is egyszersmind. De azért sem a közmondás nem jelesmondás, sem ez nem közmondás mindenkor. így: Fösvénynek a mije van sincs — jelesmondat, de nem közmondás; és viszont: Csak a part mentiben hajókáz! — közm. de nem jelesm.; s végre: Ártatlanságnak csak egy a szava — mind a kettő egyben. A mi legtöbbször s legerősebben elkülönzi őket, az céljuk és alaphangulatuk. Míg t. i. a jelesmondat a maga erkölcsi, vagy böl- cselmi tanait s életszabályait csak bizonyos pontra irányozva, nehézkes hangulattal s erkölcsbirói felvont szemöldekkel köti mintegy reánk: addig a közmondás — még ha jelesmondat is egyszersmind — csak mint tapasztalás s kedélyes tanács lép föl sokoldalún, tartalomgazdagon ; de mindenkor röviden, képletben, az ismeretesség s közajkakon forgás járatosságával, s többnyire a jó kedv egy-egy kis csípősségével. Tde járul, hogy a jelesmondat nem, mint a közmondás, az életből s
