Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

28

talás hozta-e a természettől megbélyegzetteket rossz hírbe? A XIII. század elején még a „falsariusok“ (pénz-, pecsét-, vagy okmányliami- sitók) homlokára nálunk is bélyeget sütöttek; a megszökött szolgát lekoppasztott fejjel kisérték (1228. táján) gazdájához vissza; az elvetemült személyek bélyegző megnyirése némely falvainkban a most élők emlékezetére is szokásban volt még. És ezektől bizony nem állhatott messze, hogy a vétken szerzett erkölcsi bélyeg homályát a természet által megbélyegzettekre is általvigyék. S lett belőle: „bélyeges arcnak ne liigy! (km.)“. Hát arra mit szóljunk, hogy a liliom érzékű kellenek a komikum egyik forrásául használták fel a testi fogyatkozást; és hogy azt egy Aristoteles is helyesnek találván, a szép lelket szép testben kereste. Épen igy Yergil is kedvesebbnek mondja szép testben az erényt.1) Xem titkolja hasonló nézetét Cicero;2) de legerősebben fejezi azt ki Marcialis, Zoilust festő, ismert epigrammjában.3) — Annyi való, hogy a természet által bélyegzettek (sánta, puposkátú, félszemű stb.) gyakran tele vannak furfanggal, élccel s kihívó tulajdonokkal, — talán mivel arra kárhoztatvák, hogy társaságban a gúnynak, élőnek céltáblái legyenek, hol aztán a sérelmet ők is gúnynyal, élccel torolják vissza; s ez úton vonhaták a mostoha véleményt magukra.

Nem hiányzanak, végre, a népszeszélyből folyt közmondási nyilatkozatok, melyek a jó erkölcs rovására látszanak ellentmondani egymásnak. így, egyszer józanúl figyelmeztet, hogy „az édes italnak (t. i. az édesdednek, soknak) keserű az ára;“ máskor mégis, mikor eleget ittál, nem kell, — azzal késztet: ökör iszik kell ve, ember barátságért!“ Egyszer azt mondja: „ígérni uraság, megadni emberség;“ sőt hogy „ígéret adományt vár;“ másutt mégis: „ember teszen fogadást, eb a ki megállja.“ És végre, itt rajong a hazáért, amott meg: „senki sem próféta — u. m. — hazájában;“ sőt hogy: „haza — mostoha!“ . . Hát, az embert lealázó mértékletlenséget, szószegést, a haza elleni idegenkedést józanon nem helyeselheti senki. Valamint azonban csak az erőszakoskodó magyar kínálás tréfája, nem egyéb, az ökörivásra hivatkozás; úgy az adott szó megszegésére biztató fentebbi szólásnak magyarázatát, Istvánffi nélkül is,4) megtalálnék az életnek azon, épen

') Gratior est veniens e pulchro corpore virtus.

2) „Est deformitatis et corporis vitiorum satis bella materies.“ De orat. II; 59.

’) „Crine ruber, uiger ore, brevis pede, lumine luscus:

Bem maguam praestas, Zoile, si bouus es.

(Bőthaju, szögképü, esámpás és sanda szemű vagy.

Ekkép liogy jó légy, Zoile, kötve hiszem).

*) „Sub motibus Bocskayanis etiam sequens adagium: Ember tészen fogadást, eb a ki megállja — sumpsit originem. Dum enim hajdones sive pedites hungari — teste Istvánffio, Libr. 83. — iuramentum íidei Caesari debitae renovassent, Stephanus Bocskay excogitato hoc adagio, animo honesto indigno, rudes hajdones ad defectionem permovit. Szirmay: Hung, in par. 40.