Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
20 készített, rongyba takart s az útszélen letett „valamit“ az átmenő fölvette, vagy átlépte. Ellenszere egy db. rézpénz, a csizmában hordva. S megrontható az állat, pl. tehén is, mely azután tej helyett vért ád. „Lassan készül, mint a iucaszéke (km.). Egyik emlegetettebb babonára hivatkozó mondás. Lucanapján (dec. 13.) kis székecske készítéséhez fog a babonás, és úgy viszi a dolgot, hogy naponkint csináljon rajta valamit, de csak karácsony böjtjére készítse el; mivel igy és ekkor, ha az éjféli mise alatt ráül, megismeri a boszorkányokat, kik az oltárnak mind hátat fordítanak. — Ugyanezen éjjel megy végbe az ólomöntés babonás játéka is. A megolvasztott ólmot, rostán át, vízzel töltött sajtárba öntik, s az igy hirtelen meghűlt folyadék különféle alakokat ábrázolván, ezekből jósolják ennek is, annak is ki lesz majd a férje? Végre a pénzes emberre is szól egy ilyféle közmondás: „sokszor elmondta a Kristóf imádságát.“ Ezt a babona szerint a „kereszt-úton“ kell elmondani, s inig a megjelenő Kristóf az elásott pénzre rá nem mutat, még ha nyolcökrös szekér jőne sem szabad az egymást átvágó keresztút kellős közepéről kimozdulni. XII. A hitrégés és mondái személyek- s tárgyakból szintén számosabbat tartanak fenn közmondásaink. Egyik legotthonosabb népünk tudatában s mondáiban az idegenből átszármazott óriás azaz termetére s szertelen erejére nézve a közönséges emberit sokkal felülmúló emberfaj. Név szerint legemlegetettebbek népünk óriásai közt Fanyövö, Vasgyuró és Kömorzsoló. A régi hellen hitregék oly hatalommal ruházzák fel az óriásokat, hogy hegyeket hegyekre emelve, ezekről magát az eget ostromolhaták. Népinondáinkban is ember-fölötti dolgokat mivelnek főleg bámulatos erejük és gyors járásuk által. Nem egészen ismeretlen népmondáinkban a to rockói óriásleány, ki egy ma- gunkféle szántó-vető embert ökröstül, ekéstül kötényére szedve játékszernek vitte lakására. Hatalmas mondái személyiség a garaboncás diák is, — a sötétebb előkorban ördöggel cimboráié s ördöngös mesterséget űző ember, kinek hatalma van förgeteget támasztani, jégesőt előidézni, a szivárványon fel-alá járdalni stb. Örökös kalandozásból állván az élete, tartózkodása sehol sincs. „Jár, mint a garaboncás diák (km.)“ A népmonda szerint volt valaha egy, tizenhárom iskolát végzett diák, ki a magyar alföld valamelyik lápos helyén tizenkettedmagával a szerencse-kerékre ült, melyről, mig a többit a gonosz-lélek egyenkint elhordta, ő szerencsésen szállt le, s úgy indult, sárkányon nyargalva, a földnépének viharral, jégesővel nyomorgatására. Haragját, a hol hozzáfértek, egyedül édestejjel lehetett kiengesztelni. A nép régente úgy hitte s emlegette, hogy rendesen tizenkét iskola van, s a tizenharmadikba már csak azok mennek, kik a gonosz-lélekkel akarnak cimboráim; minthogy
