Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
24 felől Arany is megjegyezte a barna zenészről, és említette másfelől Torkos, hogy a dallam más-más strófában alkalmazkodik a szöveg gör- dületéliez. A versidom tehát nem speciálisan ennek vagy annak a bizonyos — mainap fennlevő — dallamnak a ritmusa, hanem csak azon általános ritmus, mely több melódiában megvan, egyes hangjai változnak, de a hangok összesége, a taktus, egészben az marad. Azért is mikor azt tanítja valaki, hogy a vers és zene ritmusa egy, tehát a szöveg mértéke olyan legyen mint a zenéé s a szöveg mértéke a zenéből vonandó el, azt nem kell félreérteni. Ne gondoljuk, ha Arany János odaírja költeménye fölé: „Nótája: Pej paripám patkószöge de fényes,“ és a legelső sor mindjárt történetesen megfelel hosszúságaival az illető dallam hangjegyeinek, tehát azon kellene törekedni, hogy minden sor, vagy tán minden szak első sora ily rendben rakja el quan- titását, továbbá az első szak második sorához szabja magát minden szak második sora. Korántsem; az ilyen nyűg elviselhetetlen volna tán egy kis dalban is, de bizonyára egy nagyobb epikai műben, minő pl. a Toldi Szerelme. Csak a főbb ízületeit kell megtartani a ritmusnak, az egész taktusokat. Azon sem kell tűnődni, hogy akárhány vershez nincs dalban, tehát nem is tudni, melyik dallam mértéke szerint volnának rendezve az egyes strófák mértékei. Mert nem egy bizonyos dallam mértéke az irányadó, hanem több azonos ritmusú dallam közös tipikus mértéke általában. Ez a vers és a versidomok eredete. Ilyen a kapcsolat zene és vers közt, mi közönségünk előtt még nem volt kellőleg megvilágítva, bár sokszor történt hivatkozás a zenére. E hivatkozás, látjuk, teljesen jogos; de a zenéből vonni el a vers törvényeit mégis fölösleges, sőt gyakran káros lehet. Abban a veszedelemben forog az ember, hogy az önállósúlt zenében külön kifejlődött szabályosságokat, finom szövedékű szerkezeteket erőszakolja rá a költői beszédre is. Torkosék azért bizal- matlankodtak a zenei alap iránt. Mi a törvényt magából a versből keressük ki; ez iránt viszont a zenészpártiak ne tápláljanak bizalmatlanságot, mert ha a vers és zeneritmus egy: meg kell lenni a törvénynek a versben is. Igen, ott van, csak le kell olvasni. 5. Qkzs és fiöitcmény. €t vezs ézfet'ma és szczapc. A vers múltja azt hozza magával, hogy zenei hatással bírjon; hisz történetileg az ének maradványa a költészeten, s mailag is a költői beszed zenéje az. Igen, zenei hatása van. Mig a költemény tartalma értelmünkhöz s úgy aztán érzésünhöz beszél, addig a szók hangzásából készült zene, a vers ritmusa muzsikai ingerrel hat egyenest érzésünkre. A költemény színét, hangulatát a vers játéka árnyalja és erősiti. A vers gyönyör
