Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
25 ködtet, művészi Itatással bir s művészi eszközt képvisel. A legszebb prózánál is jobban tetszik a legszebb vers, mert az ily előadás egy szépséggel még gazdagabb. Ezt a művészi eszközt egy más művészettől, a zenétől birja kölcsön a költészet. Van egy mű, mely merő gondolatokból áll; az anyag, melyből felépül, csupa gondolatok; kifejezendő tárgya — valamely cselekmény vagy hangulat — szintén megvan s bir szerkezettel: formával. Szóval van egy kész mű, egy költemény. De ez a mű közlés nélkül megmaradna a költő lelkében s nem volna a ki élvezze ; mert az az anyag történetesen olyan, melyet más közvetlenül nem láthat, — épen a gondolatokból készülő mű önmagában néma és senki által nem érthető. A gondolat oly anyag, mely maga is közegre szorul: az egész beszéd csak érzéki jelképe gondolatainknak. A gondolatokat jelek által adjuk- veszszük, melyeket bizonyos öntudatlan conventio állapított meg. Minden nyelv más-más jelképösszege a fogalmak és gondolatoknak. A költői mű is eme közeg: a nyelv által lesz érzékelhető s közölhető. Van aztán egy másik mű, mely anyagúi épen e jelképes szöveget, a hangbeszédet használja fel és abból készül: ez a vers. E műnek magában véve megint van hangulata: eszméje, van alakja, mely kifejezi az eszmét, és anyaga, melyen feltűnik az alak. Ez azon viszony, melyben költemény is vers össze van nőve. A versmü természetesen alá van rendelve a költői műnek, mert annak csak kísérete, a miből nem következik, hogy el kell hanyagolni, mert a kíséret is csak úgy tetszik, ha jó. A versmű’ tartalma csak a költemény tartalmának secundálhat, hangulata a költeményével lehet öszliangban. A vers mint zenei elem, nem egyenrangú társa a költeménynek, mert az csak az énekben volt. Az ének, mikor kétfelé vált, egyik ágában a költészeti elem kerekedett felül s a zenei másod- rangű szerepre jutott; viszont a másikban a zenei elem lön az uralkodó. Hogy úgy mondjuk: a vers melodrámai zenekíséret a költeményhez. Szóba hoztuk a vers eszméjét, tartalmát. Valóban e zengő hangidomnak bizonyos kifejezése, hangulata van. Ez az ő tartalma. Csak rá kell mutatnunk, mennyivel más benyomása van egy hexameternek, mint egy sapphói strófának vagy egy Himfy-somak. Mindegyik versforma külön karakterrel bir, mely csak bizonyos természetű költeményekhez illik, példáúl az alkaiosi vers csak pathetikus költeményeken áll jól. A kapocs költemény és vers közt a hangulat azonossága; ha a költemény komoly, a versforma ne legyen játszian szökdelő, hanem legyen lassú, méltóságos menetű, hiszen egy kedélyből fakad, egy célra törekszik mind a kettő. Ily öszhang nélkül a benyomás zavart, nyughatatlan és bántó. A hexameter is saját jellemmel bir, bár többféle hangulathoz símúl s a fenséghez és kellemhez majdnem egyaránt jó, talán azéi't mert nem oly megkötött, állandó forma mint az ódastrófák, 4
