Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
185 tetszik!“ Ez aztán az a szilárdság, mely mivel szenvedélyen épül, állhatatos ugyan, de csak abban, hogy a higgadt okosság minden szava és tanácsa előtt, sőt a maga jobb meggyőződése előtt is elzárja füleit. Ne a szilárdságból neveljünk hát makacsságot, hanem bölcs t ipintat utján a makacsságot "értékesítsük jó erkölcsi célokra. IX. A mily nemes, épen oly nehéz feladata továbbá a jellem- képzésnek az, hogy mivel a gyermek, mihelyt csak eszrnélődni kezd, mind önző: első éveitől tüstént akkép idomítsuk vágyó tehetségét s akaratát, hogy a jót, helyest, szükségest, a dicséretre, vagy jutalomra való számítás nélkül szokja meg teljesíteni, csak azért, mivel jó, helyes, szükséges. A tiszta, szabad akarat benső törvénye, a lélek ős természetének magasztos vonása ez. Tiszta e törvénynél fogva az akarat, mivel a lélek őstermészetéhez tartja magát; és szabad egyszersmind, mivel függetlenül a félelem s reménytől, az öröm- és fájdalomtól, a szeretetés gyűlölettől, csak azt, ami maga valóságában az eszményihez közelebb áll. s csak azért, mert ilyen, akarja s cselekszi. És csak a ki ilyen, a kinek akarata tiszta és szabad: csak annak szive lehet nyílt, bátor, erős és rendíthetetlen. Állandóan tiszta, szabad akarattal élni s cselekedni, már magában erény, maga a megtestesült jellem. • Mi messze tévedünk hát a nevelésben eme magasztos szemponttól, midőn csudálatos rövidlátással rákapatjuk a gyermeket, hogy csak ígéretre s jutalomért teljesítsen illőt, jót, szükségest ... Az ilyenből nem válhatik derék jellem; mert természetébe veszi, hogy bár helyesnek, kötelességszerünek ismer el valamit, hasznát is nem látva, életgyakorlati szemességnek tartsa azt mellőzni. Szűkkeblű mevelési utilitarizmus ez, mely a paedagogiai bölcseség helyébe az idomító eszélyt, az erkölcsi jó helyébe a hasznost léptetvén, az ember- tökéletesités munkáján épen nem, sőt csakis azon fárad, hogy gyermekének egykor kényelmes, gondtalan és nyugott napjai legyenek, — hahogy az ilyenek az erkölcsi jónak tisztelete nélkül lehetők volnának. Bizonyosabb ennél, hogy ez a nevelési irány csak vastag önzésre s haszonlesésre neveli áldozatait; s a mennyiben csak magának akar, s vonakodik másnak is használni, durva igaztalanságot gyakorol egyszersmind. Ezért vetette föl már az öreg Kant a kérdést: nem lenne-e társadalmi szempontból tanácsos a gyermek erkölcsi nevelését — egyelőre minden mást mellőzve — csak az igazságérzet fejlesztésével kezdeni ? . . Köztapasztalás ugyanis, hogy a gyermek, mások rovására, majd mindenkor csakis magát nézi . . . S épen igy a felnőttek legtöbbjei, kik szívesebben gyakorolnak kegyet és irgalmat, mint szoros igazságot; örömestebb ajándékozgatnak, mint fizetnek; készebbek alamizsnát adni, mint igaz fonttal mérni . . . •24
