Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
15 ki, vagy nem? s az időmértéki részecskéket a szótagokig pontosan fejezik-e ki, vagy nem ? El kell tellát határozottan különítenünk a versidomot a verseléstől. Más a vers törvénye s más annak az anyaga. Az egy abstract törvény, melynek érzéki nyilatkozása sokféle ugyan, a mint az anyag változik, s vagy zenei, vagy emberi hangok, vagy testmozdulatok képezik, de maga mindig egy: szabályos mozgás, időbeli szerkezet. Az a rkythmus, mely ott van a zenében, táncban, költészetben; ez a rhythmizomenon, mely vagy a zenei hang, vagy a szó, vagy a tagmozdulat. A ritmus .a tagmozdulatokban: tánc; a ritmus az emberi beszédben : versidom. Mind a kettő a zenétől kölcsönözte azt, melyben a ritmus csak egyik alkatrész. A következőkben ennek az egységnek a megvilágítására is ki fogunk terjeszkedni; hiszen sokat volt emlegetve irodalmunkban is, de ad oculos demonstrálva még nem. Egyre figyelmeztetjük az olvasót, hogy az eddig nyert törvényeket induktive és magából a versből állapítottuk meg; az ütemegyenlőséget, az ütemfeleződést, a rendek egyenlőséget, az ütemfeleződést, a rendek, s o r o k, periódusok, szakok szerkezetét mind a versekből vontuk el; nem kértük kölcsön egyiket sem a zenétől. Nálunk, s másutt is az ú. n. zenészpárt nem talál a megérdemlet hitelre sem. Valami gyanús mindig van abban, ha egy dolog törvényeit máshonnan keresik. Valóban, ha van a versnek törvénye, megtalálható az benne is. A zene segítségére eddig nem szorultunk; bár a vele való rokonságot a következőkben tárgyalnunk kell. 3. (Síz aíapfcgaímafi zendszczc. A verstan főbb fogalmait érintettük már s elértünk addig, hogy a tudományos ritmikai felfogás alapvonalait egész rendszerükben megrajzoljuk. Három versalkotó tényező van: gondolatritmus, hangritmus, rím; ezek különböztetik meg a verses előadást a prózaitól. A rím azonban alig ezer év óta divat, magában nem is alkot verset, ritmus nélkül épen rút s az arab makáma korcs-képződmény csak, anélkül el lehet a vers ; a gondolatritmus megvan egyik verselésben, de nincs meg a másikban, — így ismeri a héber, magyar, de nem ismeri a görög verselés. Ellenben a hangritmus minden nemzet költészetében kivétel nélkül uralkodik, minden segítség nélkül egymaga verssé teszi a beszédet. Legáltalánosabb s egyetlen szükségképes kelléke s valódi alapja ez a versnek mindenütt, mig a gondolatritmus és rím csak helyi jelentőséggel bírnak.
