Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886

Tartalomjegyzék

11

vagyunk kénytelenek elismerni. Az, mint tény, nem bizonyítás tárgya, hanem a legegyszerűbb tapasztalásé.

— — Az ütemegyenlőség törvénye azonban bármily fontos, mégsem elegendő. A magyar vers ütemei még egy szorosabb szabálynak is hódolnak; a törvényszerűség belső beosztásukra is kissé tovább terjed ennél: az egyes ütemek feleződnek. Minden magyar ütem a legtisztábban két egyenlő tartamú részre válik. E czélból megint a legközvetlenebb empíriához, folyamodhatunk: a taktnsveréshez. Próbáljunk most a négy tagú ütemben ne csak az elsőre, hanem a harmadikra s a kéttagú ütemben a másodikra is ütni egyet, a verset csak az előbbi gyorsasággal, természetesen mondván: ekkor meg úgy fog járni a kezünk, mint a karmesteré, ki párosrészű taktusnak mind a két felét jelzi intéseivel, ütéseink most is egyenletes (bár az előbbihez képest felényi) közökben történnek.

I III

Kocsma'rosné j hallja

i r i r

Száz it ce bort | ad na

II I III

Esik eső | nagy sárjvan az | út cán

II II ti

Ez akis lány | magahnos a | kútnál.

A függő vonalak jelzik a kézzel tett ütéseket (valaki a hangsúly jelének ne gyanítsa őket); az alúl tett kampók mutatják az ütem két félre oszlását.

E tétel hiteléül útalunk arra az igen csattanős tényre, hogy a magyar versre marsolni lehet, eljárhatni rá a csárdást. Próbálja valaki p. o. Bogár Imrét, Rozgonyinét, vagy akár egy alexandrint a természetes ritmusérzéke szerint elmondani, olyan pontosan eltáncolhat rajta mintha a cigány húzná. Bizonyosan azért alkalmas a magyar versre az egyenlő lépésekből álló magyar tánc, mert az ütemek is egyenlők, az ütem részei is egyenlők.

A ki pedig a magyar vers félütemeinek egyenlőségéről a métronome-mal kíván pozitív meggyőződést szerezni, föltéve, hogy közép- sebesen beszél, a métronome-ot körülbelül 132-re fogja igazítani.

Az ütem e két fele azonban csak időben egyenlő, — erőben már nem, az első ütemrész erősebb, mint a másik, abban van a lüktető erő, a nyomaték; az a „dagály“, ez az „apály.“

A magyarban tehát az ütem egy erősebb és egy gyöngébb részre oszlik, melyek egymással hintáznak és huzamra nézve egyenlők.

De az ütem két részre oszlása minden nép verselésének sajátja. A görögöknél nem egy arsisból és egy thesisből áll a ,láb?‘ a német versben is nem egy hebung meg egy Senkung képezi a lábat? Nincs az