Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
12 alól kivétel sehol. Vannak azonban az erős és gyönge rész arányára és helyzetére különbségek. A hexameter ütemei példáéi két egyenlő idejű részre oszlanak és az erős rész van elül: avziQ é- j nett a ni- ! őovde xv- [ lívStro | hiúi áv-\ aiőr/g. — Homei'OS. Ugyancsak egyenlők a részek az anapaestusban is: őixaror | ftiv inog \ tód’ ind , Tloiápov de az erős rész hátul van. Vannak azonban, és ugyancsak a görögben oly versek, hogy az egyik rész, még pedig az első, két annyit ér, mint a másik, ilyenek a trochaeusok és jambusok: T.fi Cl- ; (ÖV '/<)- 001 )ni- j /.OVtl és natfQ | Avxuu- j ßa, not | ov sqp- { oárrco | ródt; csakhogy amott az erős rész elül. itt hátúi van. Ez a négy, a négy közönséges taktusfaj. A két előbbi, vagyis a daktylus és anapaestus a párosrészű, mert az erős és gyenge fél aránya 2 : 2; a két utóbbi vagyis a trochaeus és jambus p íratlanrészű, mert az arány 2 : 1 vagy 1: 2. A daktylus és trochaeus azonkívül ereszkedő, mert az ütem eleje erősebb; a jambus és anapaestus pedig emelkedő, mert az ütem eleje gyöngébb. — Volt azonban a görögöknél a páros és páratlan- l’észűeken kívül (jivog mór, yivns őmXá/nov), másfeles taktusfaj (jivog rifuéhoi) is, melyben az erős rész aránya a gyöngéhez 2: 3 volt; minek a modern versekben alig van megfelelője, csak a zenében fordul elő 5/8-ados ütem. A német nemzeti versek ütemei csak ereszkednie; mindig erős részükkel kezdőknek; de van mégis két taktusfaj: páros és páratlan- részű. Páros ez: Ich | lieb’eine | B!u me, doch j weiss ich nicht | welche Das I macht mir | Schmerz. — Heine. Páratlan: Kaum dass ich | Bacchus den | lustigen | habe. — Schiller. Az utóbbiban szinte érzik a három mozzanat, mintha a karmester mondaná: eins, zwei, drei. . . A magyarban nincs csak egyetlen taktusfaj: a párosrészű ereszkedő. Minden versütemnek erős része van elül, s minden versütemnek a két része egyenlő. Zenénkben van, ritkán, más eset is, de versidomunkban soha sincs. Úgy tetszik ennélfogva, mintha a magyar versidom szegényebb volna a németnél, de különösen a görögnél. Azonban e szegénység csak a taktusfajokban mutatkozik; a taktusok aprózási módjában és szabadságában magánál a görögöknél gazdagabb.
