Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
4 sokon a könytócsába, innét pedig az orrüregbe folynak. Bizonyos hatások folytán azonban a könyek bővebben megerednek, a szempillákon túláradnak, s nagy csöppekben folynak le az arcon, ez a könye- zés és sir ás. Minthogy a látásérzéklet a világosság hatása folytán származik, a látás közvetlen tárgya maga a világosság. Világosságot pedig, s e szerint látás-érzékletet csak oly testek kelthetnek, melyek vagy magoktól világítanak, mint az állócsillagok, — ezek közt a nap — s az égő testek, vagy pedig az önmagoktól világitó testektől nyerik világosságukat. E tekintetben tehát a testek önmagoktól világítókra s megvilágitottakra oszlanak. A világosság tovaterjedését a természettan újabb időkben a következő hypothesis által magyarázza: A világegyetemet rendkívül finom, súlytalan, rugalmas, egyébként közelebbről mindeddig ismeretlen anyag, az úgynevezett „leb“ (aether) tölti be. E lebet a világitó test hullámzó rezgésbe hozza épen úgy, mint a hangot keltő test rezgése a levegőt, vagy más egyéb közeget. A világosság tovaterjedésének közege tehát a leb. A lebparányok hullámrezgésének (oscillatiójának) tovaterjedése egyenes vonalban rendkívüli — pontos physikai kísérletek szerint — másodpercenkint mintegy 311,140 kilométernyi (45,518 mfldnyi) gyorsasággal történik. A lebparányok emez egyenes irányú rezgésvonala a fénysugár. A megvilágított testek közöl a sugarakat némelyek teljesen, mások csak részben, mig ismét mások épen nem bocsátják át magukon. A megvilágított testeket tehát, eme tulajdonságuk szerint, átlátszó, áttetsző vagy át nem látszó testeknek nevezzük. Az át nem látszó testek a rájok eső sugarakat visszaverik, az átlátszók pedig többnyire megtörve vagyis irányukból eltérítve bocsátják át magukon. Az ilyen testeket sugártörőknek, magát a tüneményt sugár törésnek mondjuk. Tapasztalásból tudjuk, hogy a sugár az átlátszó vagy áttetsző testeknél a leparányibb résen át is utat tör magának. Csekély világosság okozza a homályt; a világosság teljes hiánya a sötétséget. A látás következőleg történik. Hogy valamely tárgyat megláthassunk, szemeinket reá kell irányoznunk. Ha a tárgy eléggé világos, arról a sugarak szemeinkbe lövellnek. E] sugarak egy része a szem nedves fölületéről, s főképen az át nem látszó tülökhártyáról visszaverődik, s ez által a szem fénylését idézi elő. Számos sugarak azonban a teljesen átlátszó szaruhártyán, humor aqueuson, s a pupillán át a szintén egészen átlátszó szemlencsébe, s ebből az üvegtestbe hatolnak. A szemlencse oly pontos optikai szerkezettel bir, hogy annak tökéletességét mesterséges utón készített optikai lencséknél elérni mindekkoráig nem sikerült.
