Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
16 felfogás alá, melyről tehát közvetlenül magunkon épen nem, hanem csak közvetve értesülünk, ha például frissében kimetszett széngolyókon tapasztaljuk azt. A látideg rostocskáit nem a tárgynak a retinán megjelent minia- tur-képe, hanem a tárgy egyes pontjairól a szembe ható sugarak hozzák ingerlésbe. Ez ingernek tehát a lélekben is szükségkép oly okozatot azaz oly érzékletet kell támasztani, mely az inger okának teljesen megfelel. A látás érzéklete által — miként már mondottuk, — közvetlenül csupán a világosságot, a szint fogjuk fel. De épen a világosság teszi alapját és föltételét külső érzékleteink legnagyobb részének, melyeknek felfogásához látás nélkül soha sem jutnánk. Felfogásra nézve minden külső érzékeink közt a látás a legterjedelmesebb és legtartalmasabb. „Látás által szerezzük érzékleteinknek l9/20-a<l részét, s csak 1/20 rész az, mihez a többi érzékeink segítségével jutunk,“ — úgymond Esse r. — A világosság az, ami a mindenséget láthatóvá s összhangzó létének egészletében fölfoghatóvá teszi. S valamint egyedül a világosság által vagyunk képesek az összeségben az egységet szemlélni: úgy viszont az egységek harmonikus összeségének, a világegyetemnek eszméjét is csak az foghatja fel, a kilát. — „A szem az ember cosmikus érzéke, s egyszersmind a legszellemibb érzék, — úgymond H u m bold t Sándor; — mert ha a világegyetem legfőbb jellemvonásait a térbeli kiterjedés és minőség teszik, akkor kiváltképen a szem az, mely bennünket a mindenség eme fő tulajdonságairól a legbiztosabban értesít.“ A szem azon érzéki szerv, melynek természetadta felfogó képességével nem elégszik meg az ember, hanem hatalmas távcsövekkel felfegyverkezve, sokszorosan növelni törekszik azt, hogy kielégíthetetlen tudásvágya a természet legrejtettebb titkaiba s a végtelenségbe hatolhasson. A látó érzék e jelentőségében fekszik az oka, hogy valamennyi érzéki szerveink között a szemek vannak legjobban igénybe véve, s mert egyszersmind a legfinomabb s leggyöngébb szerkezettel is bírnak, legkönnyebben ki vannak téve számos bajok által való megtámadásoknak. Nem lesz tehát fölösleges e bajokkal, az úgynevezett szembetegségekkel e helyütt röviden megismerkedni. Ezek egyik közönségesebb s elterjedtebb fajtájáról egy helyütt pár szóval már tettünk említést, tudniillik a szinvákságról (achromatopsia), melyben igen sok ember szenved ugyan, de többnyire oly csekély mértékben, hogy az illető tudomással sem bir róla. A baj, melyet csak az újabb időkben kezdettek komolyabb tudományos figyelemmel vizsgálni, — mint már mondottuk, — abban áll, hogy az illetőnél a látó szerv egyik vagy másik szin iránt teljesen érzéketlen, mit a Young-féle elmélettel úgy magyarázhatni, hogy a retinában a kér-
