Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885

Tartalomjegyzék

17 déses szinsugarak ingerének felfogására hivatott idegszálacskák végkép elvesztették fogékonyságukat, — megbénultak. Már a teljesen ép és egészséges szemnél is figyelemre méltó ama jelenség, hogy nem mindegyik szin gyakorol rá egyenlően kedvező ingert és benyomást. Tapasztalásból tudjuk, hogy a kék és zöld színek egyáltalán kellemesebben hatnak szemünkre, mint a sárgák s főkép a vörösek. Különösen a vörös színek ingere kisebb-nagyobb mértékben szúró, égető hatással jár együtt, mi hihetőleg a vörös színek hőger­jesztő tulajdonságából származik. A vörös szin e kellemetlen ingere némely állatoknál is tapasztalható. A bikaviadaloknál a küzdelemre szánt állatot vörös posztóval szokták felbőszíteni. Egy másik, szintén figyelmet érdemlő tünemény az, hogy ha vala­mely szin tartósabban s élénkebben ingerli a szemet, e hatás, minden más inger nélkül, az ellentétes, úgynevezett p o 1 á r-s z i n érzékletét is felkölti a látó szervben. Ha például egymásmelleit fekvő élénk vörös és szürke színű szövetek közül a vöröset egy darabig merőn szemlél­jük. némi idő múlva a szürke szövetet zöldnek fogjuk látni stb. A szinvakság körül újabb időkben tett tudományos vizsgálódások igen érdekes és tanúlságos fölfedezésekre vezettek. Így, a többek közt, igen valószínűnek bizonyúlt be azon elmélet, hogy az emberiségnél a látó érzék fejlődése a művelődés előhaladásával tart lépést. Az indus Yedák — e legrégibb írott vallásos könyvek — tanúsága szerint, az őstörténelmi korban az emberek csak két szint ismertek: a p i r o- satés a feketét. Sok időbe telt, mig a szem a sárga, — s még több idő mult, mig a zöld és kék szin felfogásáig fejlődött. Nevezetes, hogy a sárga szint jelölő szók később a zöldre vitettek által. — A görögök már kifejlettebb szinérzékkel bírtak; mindemellett — mint későbbi adatokból kitetszik, — Nagy Sándor idejében a görög festészet csak a fejér, fekete, vörös és sárga színeket ismerte, a kék és viola- sziliek jelölésére szavaik sem voltak. E színeket egyszerűn szürkének vagy feketének látták és nevezték. — Aristoteles a szivárvány színeiből még csak négyet ismert. A spectrumban mai nap megkü­lönböztetett hét szin felfogására csak azután, hosszasabb fejlődés foly­tán jutott el a szem s az értelem. Sőt vannak physiologok, kik erősen állítják, hogy még eljő az idő, midőn a szem, még jobban tökéletesed­vén, a spectrumban, az úgynevezett Frauenhoferféle sötét vonalak helyén, a mai hét színen kiviil is képes lesz újabb, még eddig ismeret­len színeket megkülönböztetni. Akik nagyobb fokú szinvakságban szenvednek, a spectrumban szinte csak két szint bírnak felfogni: a kéket és sárgát; a narancs- sárga, zöld és vörös színeket ugyancsak sárgának látják ; a zöldeské­ket pedig szürkének mondják. A vörös szin csak erős, intensiv világí­tás mellett van hatással szemeikre. — A kisebb fokú szinvakság főké­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom