Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
/ 24 félredobják a művészet szabályait. Szóval, valahányszor az erkölcsi- ség annyira meglazúl, hogy a jó örök törvényeit büntetlenül meg lehet sérteni, akkor okvetetlen megsértik a szép törvényeit is. Mert a mit az erkölcsiség törvényeinek tisztelője bűnnek tart, azt a természet törvényeinek imádója nem tartja bűnnek, s a lélek, benne szenvedvén, ott hagyja nyomát a szobrokon, festményeken, zenében és költészetben egyiránt. A talentum alkotásaiban árnyékba merül a szép tiszta fénye, s még a lángész is a helyett, hogy hatalmával az Ízlés romlásának törekednék gátat vetni, kortársai tetszésében keresi dicsőségé^ attól várja egy napos diadalát oly alkotásaiban, melyeket a társadalom azért áll körül bámulattal, mert bennök magára ismer s maga magát tapsolja meg. Azt mondják némelyek, hogy ily müvekben nem is a szépet, mely nincs kifejezve, hanem a lángész teremtő erejét kell csodálni. Azonban ez az erkölcsi közönbösség nyilatkozata. A nem közönbös máskép Ítél; az előtt is feltűnik a lángésznek az örök szépet sértő müvében a lángész fénye; de a bukott angyal homlokáról sugárzó fényt juttatja eszébe, mely csupán azért ragyog ottan, hogy a bukást annál rémesebben megvilágítsa. Fájó érzéssel kénytelen elfordúlni tőle, mint a romlás terjesztőjétől ; mert elgondolja, hogy a kik osztatlan tetszéssel adóznak az ily lángész erejének, mint fogják tovább-tovább terjeszteni a romlást, s rémülettel gondol arra, hogy mivé lesz a nép, ha ily művek által erkölcseiben megvesztegetve, erkölcsei majd tettekben nyilatkoznak meg. Mert minél nagyobb valamely hatalom, annál nagyobb rontásra képes. A művészet pedig az emberiség egyik legnagyobb hatalma. Szinte ellenállhatatlanúl uralkodik az emberiségen; mert eszközei nincsenek korlátokhoz kötve. A tudomány csak a választottak kicsinykörére terjed ki; a művészet a nagy tömeg felett uralkodik. Habár csak igen korlátozott kisebbség képes fölötte ítéletet mondani, mégis az egész emberiséget magával tudja ragadni. Mert a művészet nem szó, mely elhangzik, hanem ékesen szóló kép, mely a képzeletből ki nem törölhető; parancs, mely a képzelet űtján a kedélyre úgy szólván mindenható. Épen ezért mi történik, ha e hatalom a romlás szolgálatába szegődve saját célja ellen fordul ? Mivé lesz a művészet erkölcstelen emberek kezében ? Az, hogy ellenállhatatlanúl romlásba dönti, a ki csak varázskörébe jut. Ha, teszem, egy ember az erkölcsi törvényeket, melyek uralkodásának köszöni az emberiség eddigi fejlődését, semmibe sem veszi, de érzi magában a lángész erejét, s alkot egy szobrot vagy festményt, s benne, rajta az eleven, a reszkető kéjt fátyolo- zatlan felmutatja, már magában is nagy rosszat miveit. De hogy a rontás hatalmát ellenállhatatlanná tegye s diadalát ezerek felett biztosítsa, kiállítja a világ elé, mely csodálja és megkoszorúzza. Azért
