Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
23 szép van, az a lélek kisugárzása. Költeményről, a legegyszerűbb dalocskáról is ugyanez mondható. Azért a művészetnek ez az alapelv a kiinduló pontja. „A művészet mindenek előtt az emberi lélek szépségének kifejezése.“ De a lélek csak akkor szép, ha Istent tükrözteti vissza, kinek képmása ; tehát igen érthető, hogy az igazi művészet nem ellenhez he tik az erkölcsiséggel. Azonban a művész ily magaslatra csak akkor emelkedhetik, ha az emberi lelket a maga, viszonylag legnagyobb szépségében szeretni, csodálni tudja, különben szépségeit, legalább tisztán, meg sem értheti. Nem azt mondom ezzel, hogy a művész, az erkölcsiség alapjáról letévedvén, egyáltalán képtelen a tárgyakban a szépséget föllelni s műveiben föltüntetni. Az ember ember marad; még legnagyobb tévedései közben is föl-föl csili an benne az isteni szikra; s ha az erkölcsileg megtévedt művész lángeszénél fogva még tévedései mellett is nagy tud lenni, ez csak arra mutat, hogy tévedései nélkül még nagyobb Enne. A lángész csodája ez, mely olykor-olykor győzedelmeskedik a bűn felett. Azonban az ily művészek ritka kivételek, s nem döntik meg azt az állítást, hogy a rossz vagyis a szeretet elfajulása, a művészetet lealacsonyítja. Ez állapot pedig akkor következik be, mikor a természetfólötti- nek tagadása vakmerőén felüti fejét, s az emberek nagyobb része, önzésénél fogva, nem mer vele szembeszállni, hanem még tapsol neki, mert szentesíti szenvedélyeit. S vájjon nem ezt kezdjük-e tapasztalni napjainkban is ? Ha, mint, hirdetik, s a tömeg tapsai közt hirdetik, minden természeti szükségesség szerint történik a világon, a természeti törvények kényszerítő uralma alatt történik minden emberi érzés, gondolat és cselekvés: akkor mind, a mi csak történik, igazolt, s úgy igazolt, a mint történik, mert máskép nem is történhetik; akkor a művészet is csak úgy s csak annyiban jogosúlt, a hogy s a mennyiben a létezőket és történőket tünteti fel, vagyis ha a természetet, mint a létezők és történők kizárólagos összeségét utánozza, még pedig mennél hivebben. S ez alapon áll elő rettenetes hatalmával a natu- ralismus érzésben, gondolatban és tettben, tehát a művészetben is, mely, legmagasabb fokán, nem lehet egyéb mint érzéki alakban előállítása annak, mi az emberi szervezetben mint érzés, gondolat, vagy cselekvés történik, még pedig úgy, a mint történik. A szép jó is. Azért ha oly emberek kerekednek felül a társadalomban, kik azt az elvet akarják uralkodóvá tenni, hogy a jó a vágyak kielégítésében, tehát a szenvedélyek szabad pórázra eresztésében áll, vagyis a kik a felülről adott erkölcsi törvények uralmának megbuktatására törekszenek: ugyanakkor okvetetlen sokan találkoznak olyanok is, kik müveikkel ezen elv uralkodásának útját egyengetik: „szép mindannak kifejezése, a mi az emberi természetben van,“ — vagyis
