Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
19 ren deltetését; valamint nem várt a bölcseletre, hogy bizonyítsa be neki a házasság szükséges voltát. Elüljárt a gyakorlat, melyben a józan ösztön volt a vezető, még mielőtt eszével szabadon élhetett volna az ember. E józan ösztön, a felette homályos hagyományokkal, hitté vált benne, mely más és más körülmények közt más-más alakot öltött, mindegy, akárminőt, csakhogy szentesíthette a törvényeket. Az idők teljében aztán megjelent Krisztus; megtanította az emberiséget az igazságra, mely ellen küzdhet ugyan a philosophia, de az emberiség szivéből ki nem irthatja. Hasztalan is kecsegteti az embert eszményi állapottal, melyhez a küszködőnek semmi köze sem lesz, még a teljesített kötelesség megnyugtató érzésének alakjában sem; mert nem tud felmutatni semmi reményt, mely sokszerii szenvedéseiben megenyhítse s végkép elcsüggedni ne engedje. Am mutassa ki a bölcselet, hogy végső eredményében hová viszi az emberiséget e vagy ama felfogás, e vagy ama vallás ; és akkor, ha részrehajlatlan tud lenni, kényteleu lesz meghódolni a kereszténység előtt nem csak úgy, mint a fejlődésnek egy időre való tényezője, hanem mint az emberiségnek állandó vezére s rendeltetésére tanítója előtt. De azt is kénytelen lesz megvallani, hogy az emberiséget a veszedelem lejtőjén csak az állíthatja meg, hogyha a jelen örökösében, a serdülő nemzedékben, mennél korábban, mennél általánosabban meggyőződéssé válik, hogy a testi szükségekkel szemben a lélek szükségeit kell fokozni. Ez az állam, ez a társadalom legelső kötelessége. Erkölcsi képzés által fokozni az erények után való éhséget és szomjúságot, melyet a keresztény vallás támaszt az emberi szívben. Ez a fejlődés csökkenti a testi vágyakat s útját állja a szükségek határt nem ismerő fejlődésének. Mert olyan az emberi szív. hogy benne a testi szükségek fejlődése fordított viszonyban áll a lelki szükségek fejlődésével. A lélek szükségeinek fejlesztője pedig a keresztény vallás. A kik tehát az emberiség jólétét hangoztatják, legyenek rajta, hogy a keresztény vallás elveit, miután magokban megtestesítették, másokban is uralkodóvá tegyék, főkép a közvélemény nevelése által, a minek leghathatósabb eszközei: az irodalom és művészet. II. Azonban épen az irodalom és művészet dolgozik napjainkban azon, hogy a keresztény vallás elveinek uralma mennél szükebb térre szorúljon. Nem az az irodalom és művészet, mely munkásaitól lángészt kíván, hanem a mely munkásainak mától holnapig tartó zajos dicsőséget és sok pénzt szerez; mely tehetetlenségében a középszerűség imádója s a lángész tágadója és, nem levéli képes oly magasra emelkedni, honnan az örök eszményt megláthatná s meglátván megszerethetné, tagadója az eszménynek is és helyette bálványt alkot magának, melyet maga imád s közönségének is imádásra mutat be.
