Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
20 Eszményről szólván, a fentebbiekből érthető, hogy az erkölcsi eszményt értem s igy csak oly irodalmi müvekről vagy művészeti munkákról szólok, melyeknek az ember a tárgy ok. Mivel pedig azt állítottam, hogy az emberiség az eszményt, példaképét, összes erkölcsi élete határozott, változatlan mértékét, élő törvényét Krisztusban nyerte meg: azt, is kell állítanom, hogy a művész, az emberrel foglalkoztában, értelmével felfogható s képzeletével egyre tökéletesebb képben előállítható minta után dolgozik. Senki sem ütközhetik meg ez állításon; mert ha igaz is, hogy mindennek megvan a maga eszménye, meg a katonának, a tisztviselőnek, a papnak, meg a hazafiságiiak, gyermeki szeretetnek, kegyeletnek, meg a tragédiának, regénynek, vagy csak egy rövidke mesének is: az is igaz, hogy a művész, szóló és képző egyiránt, a mennyiben az emberrel foglalkozik, csak úgy állíthat elő valami szépet, ha jellemei, vagy alakjai törekvésük célját s eredményét tekintve, összhangban állanak az Isten-ember kijelölte céllal. Ekkor a művészre nézve minden szépségnek forrása, elve, lényege lesz az eszmény, melynek keresésében nem a külső világot kérdezi meg, hanem magába mélyedvé, talentumát, vagy lángeszét; és mikor megtalálta, akkor képzelete segítségével érzéki alakba önti az eszményt. így lesz a való megeszményítve s az eszmény megvalósítva. Ha aztán müve sikerült, magával ragadja közönségét, fölkelti benne a szép csodálását, majd szeretedét; aztán gondolkodásra segíti és, a szépben az igazat és jót fölismertetve, cselekvésében is nemesíti. Ez a művészet hatása, mikor az erkölcsi emberrel foglalkozik. A művészet, ily szempontból tekintve, az emberi természetnek kétségkívül egyik legfelségesebb oldala; mert emeli az emberiséget, midőn isteni müvet törekszik utánozni s alkotásán a végtelenség képét törekszik feltüntetni. Ezzel az emberi fejlődés egyik leghatásosabb eszközévé lesz, mert a lelket szárnynyal ruházza fel s erőt ad neki, hogy a sárba huzó állati természet fölött szabadabban s biztosabban uralkodhassék. De épen ezért nagyon fontos kutatni: vájjon emelheti-e a művészet az emberiséget akkor is, ha, a legújabb törekvések értelmében, tisztán physikai törvények uralkodnak rajta, vagy, más szavakkal, szolgálhat-e a művészet az emberi nem fejlesztésére, ha az absolutat, mint bebizonyithatatlant, ő is elveti? Minden dolgot három szempontból tekinthetünk: az i g a z, j ó és szép szempontjából. Igaz a dolog, a mennyiben megismerhető; jó, a mennyiben szeretetre méltó; a megismerhető és szeretőire méltó dolog szép, amennyiben kiváló. A szép nem választható el sem az igaztól, sem a jótól. Igaznak kell lennie, mert ha nem volna igaz, megérthető sem yolna; jónak is kell lennie, mert ha nem volna jó, szeretetre méltó sem
