Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
18 Mert a nevelés, tanítás és törvényhozás rendszere ily alapon csak ellenmondó eszmék zűrzavara, s épen ezért, ha még oly tartósnak tetszik is, állandó nem lesz, mivel az állam minden tekintetben közönbös nem lehet, legalább állandóan nem lehet az. Mert ha egyik téren szabadságot ad akármiféle gondolat nyilvánítására, szabadságot kell arra adnia minden téren; sőt, ha közönbös akar maradni, szabadságot kell adnia akármiféle gondolat tettlegesítésére, tehát azokéra is, melyek a kereszténységnek nyíltan hadat üzennek. De az állam polgárai ekkor már elkeseredett harcban állnak egymással, és mert a homlokegyenest ellenkező törekvések ki nem békíthetők egymással, a kormánynak ki kell kelnie a közönbösség puha székéből, s egyik vagy másik törekvést okvetetlen védelmébe kell fogadnia. Ha a kereszténység elleneit fogadná védelmébe, úgy hogy előbb csak engedményeket tenne nekik a nevelés, tanítás és törvényhozás terén, később okvetetlenűl maga is teljesen hatalmokba kerülne. Ha pedig már mint az állam vezetői, legalább egy időre, érvényre emelhetnék elveiket, melyek szerint az emberi ismeretnek nincs egyéb forrása mint az érzék, nincs más tárgya mint a tünemények, az anyag s a belső tevékenységnek erre ható munkássága, akkor a rákövetkező nemzedéknek lenne tisztán anyagi civilizátiója. A természettudományokban az eddig elért haladás segélyével új fölfedezéseket tenni, hogy a természetben új hódításokat tehessenek, ezeket alkalmazni az ember jólétének előmozdítására; szerezni gazdagságot minden alakban s átadni a születendő nemzedékeknek mint célt; megtámadni s lerontani, ha lehetne, mind, a mit előítéletnek, babonának, mythosnak, mesének neveznek, t. i. a lelkiismeretet, az örökélet reményét, magát az Istent; kormányozni a társadalmat az érdek, a vesztegetés, az erőszak moráljával ; segítségül hívni az állami törvények szentesítésére valami alap nélkül való, problematikus igazságot ; törekedni puszta elvonás útján realitás nélküli álomképek után, s e mellett szünet nélkül szemben állni ki nem elégíthető vágyakkal, nem fékezhető, nem csilapítható szenvedélyekkel: ilyen állapotnak nézne eléje a társadalom, ha uralkodóvá lehetne az állam absolut semlegességének elve a kereszténységgel szemben, és a társadalom beleegyezését adná hozzá. S úgy látszik, hogy a napról-napra rohamosan növekedő erkölcsi közönbösség e lejtős út felé kényszeríti a társadalmat. Meglehet, hogy rá is lép és rohan rajta lefelé, míg rohantában meg nem vérzi magát, s a fájdalom gondolkodásra nem kényszeríti. Ekkor be fogja látni, hogy a mit egyedül igaz haladásnak kürtőitek előtte, az volt az igazi sülyedés. Be fogja ezt látni; mert az emberiséget józan ösztöne szerencsére még a szenvedélyek dühös harcában is óvakodásra inti; azért, ha szives örömmel üdvözli is néha a kereszténység ellen föltámadó bölcseletet, nem hagyatkozik rá teljesen, hogy az bizonyítsa be
