Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
17 midőn maguktól belátják az emberek annak szükségét, hogy békében, szeretetben, testvériesen kell egymás mellett élniük, ha életüket kellemessé akarják tenni. Azonban, kik ily álmokkal kecsegtetik az emberiséget, lelkűk mélyén szünet, nélkül hallják egy titkos hang rémes susogását: „Napjaink titokszerű fenyegetésekkel teljesek; félelmes tervek vajúdnak az agyak titkos műhelyében; a felforgatás eszméje csak résre vár, hogy kitörhessen, a létező rendszereket halomra döntse s a nagy fáradsággal kivívott eredményt semmivé tegye.“ Vagy nem e fenyegető állapotok jelei-e a napról-napra hallható újabb meg újabb merényletek ? De talán azt mondják erre, hogy a merényleteket a zsarnokság hívja ki maga ellen, — a hatalommal vagy a vagyonnal visszaélő zsarnokság. Igazok van. Mi is tudjuk, hogy az ember méltóságára szégyen! tő zsarnokság ellen látszanak lenni ama merényletek; azt is elhiszszük, hogy, midőn e rettentő eszközhöz nyúlnak, mely több ártatlant öl meg mint zsarnokot, azt hiszik a merénylők, hogy merényletükkel közelebb hozzák az időt, mikor a zsarnokság lehetetlen lesz többé: de azt is tudjuk, hogy a merénylők titkos dicsőítői egyet számításon kiviil hagynak, azt, hogy ha azok a joggal zsarnokságnak nevezett állapotok ott, a hol vannak, megszűnnek, azért még nem lesz végok a merényleteknek. Mert mindig lesznek, kik előtt nem csak a joggal annak nevezett zsarnokság, hanem egyáltalán minden rend zsarnokságnak tetszik, s azért minden rend. ellenében készen lesz merényletük annál inkább, minél előbbre halad a természettudomány, mely új eszközöket teremt új merényletekhez, s minél előbbre halad a tisztán positiv ismereteken épülő civilizátio, mely épen a szivet, lelket nem civilizálván, csak a szükségeket fokozza. Azt állítani, hogy utoljára a kedély is kénytelen lesz simúlni s mindenki megszelídül, annyi, mint azt mondani, hogy utoljára mindenki okos és erkölcsös lesz, s mindenki belátja, hogy szenvedélyeit fékezni, sőt elnyomni kötelesség, oly nevelés mellett, mely a szenvedélyt, mint természetes valamit, szentesíti. A múlt és jelen közt az a különbség, hogy a durvaság, mely a rég lefolyt századokban uralkodott, nyíltságánál fogva, ha veszedelmes volt is, nem volt oly erős, hogy féket ne lehetett volna rá vetni; a mai, külsőleg civilizált durvaság pedig, épen mivel látszólag csekély anyagi erővel dolgozik, kitanult furfangosságánál fogva külső erővel meg nem fékezhető. De azzal az erkölcsi erővel sem, melylyel az uralkodó áramlat kecsegteti azokat, kik e rettentő következések ellen csak napról-napra küszködnek. Mert az állami intézkedések csak félszeg intézkedések, midőn, a logika törvényeit félreértve vagy megsértve, a kereszténységből s az ezzel nem ellenkező philosophiából kölcsönöznek egyetmást. 3
