Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
16 nak hiszik azon nagy eszméket, melyeket leikökben tudtokon kívül a kereszténység gyökereztetett meg. így a rombolók egy ideig konzer- vatorok; de kiket ők nevelnek fel, azok a rombolók csak rombolók lesznek, mivel nem részesültek keresztény nevelésben. Nem akarják a természet fölötti keresztény vallást; de azt akarnák, hogy életben maradjanak s általánosan uralkodjanak a kereszténység fáján kihajtott eszmék egy új, általános civilisatióban, mikor a positiv tudás elég lesz arra, hogy uralkodóvá tegye minden egyedben a becsületességet és emberszeretetet, s azt mondják, hogy a tudomány korszaka a szabadság koi’szaka lesz. Kivágják a fát, s aztán mégis gyümölcsöt akarnak szedni róla. Mert mit értenek a tudomány korszaka alatt? A természettudomány, a gazdaság- és ipartudomány, a gazdagság- s az érdektudomány korszakát. Csakhogy a hol az érdek uralkodik, ott nem uralkodhatik az álmodott szabadság; mert, hogy a szabadság megmaradjon, oda szeretet, magát a magasabb érdekekért örömest föláldozó szeretet kell; ezt a szeretedet pedig a kereszténység hozta a földre. Ha tehát a kereszténység eltűnnék a földről, vele tűnnék el a szeretet is. Aztán meg a positiv tudás és, a mi ebből következik, az anyagi gazdagság az igazi civilisatiónak csupán járuléka, ékessége lehet, de nem lehet az igazi civilisatio. Az emberiség igazi civilisatiója az emberiség neveltsége, az igazi neveltség pedig főkép a szív és lélek kiművelésében áll. Hiszen próbáljuk meg a gyermeket mindenben kiművelni, csak szivét és lelkét hagyjuk parlagon, és — nevelünk belőle vadat. S ez áll egész népekre nézve is. Fejleszszék ki test1 erőit és ösztöneit; tömjék meg fejét positiv tudással, hogy mennél több szükséget érezzen; legyen elég ügyes, találékony arra, hogy a felcsigázott szükségeinek kielégítésére való eszközöket mind meg tudja szerezni: s e nép selyem-bársony ruhájában, aranyos-ezüstös hintójábán s drága fényes palotájában is barbár leszen. Mondják ugyan némelyek, hogy az erkölcsök, ha van is rájok még panasz, napról-napra szelídülnek a civilisatio haladásával; hogy a sok öngyilkosság, tömérdek sikkasztás, megszámlálhatatlan családi szerencsétlenség stb. részben a gyorsan érő kor és emésztő, kockáztató munkásság egyik árnyoldala ugyan ; de a baj azért mégis túlozva van, azért, mert most a sajtó útján minden nyilvánosságra kerül, holott régente a szenvedés és nyomor hallgatott, s az erkölcstelenség némán gyakorolta pusztításait. Mások meg sokkal vérmesebb reménynyel kecsegtetik magokat és olvasóikat, azt állítva, hogy nem úgy van már időnkben, mint a durva közép-korban, mikor a hatalmasok rabló várakból támadtak a védetlenekre; mert ma már középszerű vagyon mellett sem kerül nagy erejébe senkinek, hogy a rablás eszébe se jusson; s ez állapotra még szebb, nagyobbszerü kor következik, az, \
