Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
15 mindenkinek kedves a maga élete, nekem is kedves a magamé; tehát rajta leszek, hogy az enyém tartson tovább. S ez nem csupán egy másik egyeddel, hanem a társadalommal szemben is így áll. Ha azt kívánják tőlem, hogy áldozzak a közjóra, áldozzak a magam megrövidítésével, talán áldozzam föl életemet is: nagyon furcsa dolgot kivannak tőlem. Mert ha csak addig élvezhetek, mig élek, — mert rám nézve az élet után nincsen semmi: akkor azt kérik tőlem, hogy célomat áldozzam fel egy semmiért, egy puszta, üres szóért, melyet a kor csúcsán állók fülembe kiáltanak. Mert, ha nekem közjót emlegetnek, s én nem látom benne az emberi társadalomnak egy magasabb, absolut értelem eszméjének megtestesítésére való törekvését: akkor előttem az úgynevezett közjó nem egyéb, mint a magasan állók s a gazdagok fejőstehene. Mit ér nekem, hogy más élvezi az én életemésztő munkám gyümölcsét, ha én abból részt nem vehetek ? Azonban mások is fognak úgy gondolkozni mint én ; mások is fognak mennél több élvezet után törekedni mint én; másoknak is ép úgy lesz uralkodó eszméjük az önzés mint nekem; másoknak is épen úgy lesz szükségük az élvezet forrására, a gazdagságra, mint nekem, — tehát küszködni fognak érte, s a melyik eszesebb, furfangosabb és erősebb lesz, az kaparja el magának; szóval, az önzések hajba kapnak. Ha tehát beáll az az eset, hogy mindenki viaskodik az élvezetért ; ha mindenki minden áron követeli az anyagi haladás hihetetlenül felcsigázta szükségek kielégítését, mert egyéb célja senkinek sincs: miféle eszköz állíthatja majd helyre a békét e rettenetes, e kielégíthetetlen versengésben ? Csak egy, egyetlen egy, — az erő. De az erő egyik kézből a másikba vándorolhat, nem szükségkép azok kiváltsága, a kik most bírják, s kiknek érdekükben áll fentaitani, mit az emberiség eddig kivívott. Könnyen megeshetik, hogy az erő kisiklik kezükből s a felforgatás, a rettenetes romlás eszközévé lesz. Mert a miről a „hypothesisek“ elvetői álmodoznak, hogy az emberiség előbb-utóbb úgy kiművelődik, oly magasra fejlődik, hogy minden egyed természetesnek találja a rossztól, mely a kiművelt Ízléssel ellenkezik, tartózkodni, csak álom marad. Hasztalan mondják, hogy a mi ma ritka, kivételes, eljön az idő, mikor mindennapi, általános lesz az általánossá leendő civilisatio utján. Mert a kik ez eszményi állapotról álmodoznak, feledik, hogy az a magában nemes törekvés, melynél fogva egyesek, a természet fölötti eszméket tagadva is, az emberiség sorsának javításán néha még életük feláldozásával is fáradoznak, csak azt bizonyítja, hogy amaz egyesek lelkében mély nyomokat hagyott a kereszténység. A becsületesség és önzetlenség elemei szivükben még akaratok ellenére is élénkebbek, mintsem azokat a szenvedély teljesen kiirthatná onnét, s nem csodálkozhatunk rajtok, hogy a képzeletükben fejlődő utóvilágban a kereszténység nélkül is uralkodók
