Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
103 Hogyha a testmozgás az izgékony s helyhez nem kötött kisebbeknek oly jótékony és szükséges a családban, önkényt belátható annak még nagyobb szüksége azon serdül tekre nézve, kik iskolázásukban naponkint órákat ülve, görnyedve, egyenesen a nevelő természet ellen támadnak ; kiket azért — föltéve hogy épek — a testgya- korlatoktól nem elvonni, de sőt kedvük, akaratjok ellen is szorítani kötelesség arra, mint a mi nekik szabatosabb mozdulatot, szebb, viru- lóbb arc-szint, jobb kedvet s szépségük- és ifjúságuknak is tartósságot szerez. Egyik legáld ottabb vívmánya a torn ázás ujabbkori nevelésünknek testre, lélekre egyaránt. Feladata t. i. nem csak a test hajlékonyságát s természeti ügyességét kiképezni s annak a szép, öszhang- zatos fejlődést megadni; hanem erejére s épségére is edző, fen tartó hatással befolyni, fogyatkozásait szabályozni s a benne netalán lappangó beteges képződések fejlődését korlátozni és megállítani ; közvetve pedig a lélek épségét, az akarat erélyét, a szellem friseségét s ruganyosságát is biztosítani. Az iskolai tornázásnak, magától értetik, a leggondosabb szakértelem mellett kell folynia, s csak bizonyos határok között mozognia. Mivel nem az itt. a célja, hogy a testi erő mentői nagyobb súlyokat emelni s a törzs és a tagok hajlékonysága a gépeken mennél szokatlanabb kifeszüléseket s ficamitásokat végrehajtani képesittessék ; hanem hogy — főleg a szabadgyakorlatok utján — a test minden izma tevékenységre, erőre, ruganyosságra, engedelmességre s a maga fölötti uralomra fejlesztessék. Mert igaz marad az, hogy „az erős test engedelmeskedik ; a gyönge uralkodik. . .“ A mi iskolás fiaink tornázásá- nak elég, de szükséges is annyi, a mennyi testüknek fürgeségét, gyorsaságát, biztosságát és erejét megadhatja azon eshetőségekre, melyek rajok az életben várnak, milyenek: a mélység fölötti keskeny úton, padlón, ingó gerendán s meredek magasban való bizton járás; a szálfára, szilire kúszás; ugrás, versenyfutás, birkózás, célba-dobás stb. mikre ha épen nem képes az ember, hát nem is egészen az, a mivé lehetne. Hasznosan vehetjük még ide azon játéknemeket, melyekben a testi ügyesség gyakorlataival az érzékek gyakorlatai is szövetkeznek, ha csakugyan az ügyesség fejlesztésének céljaival történnek, milyenek: a tekézés, a szervezett lapdázás, halmozás és főleg a szédülés ellen gyakorolt testforgás, kigyóvonalban való futás, hintázás, sárkányeresztés stb. Még nagyobb fontosságot nyer mindez az által, hogy — mint a mondottakból kivenni nem nehéz — a testgyakorlatoknak a gyermek erkölcsi képzésében is alapvető, közvetlen részük van; akedély- és jellemképzés gyakorlatai azok egyszersmind. Már csak az, mikor a gyermek — mint gyakran történik — első szükségeit; ételét,
