Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
101 de melyet belé is lehet nevelni s különböző árnyalatokra s fokozatokra fejteni, milyenek, teszem, nagyobb fokban: a gyávaság, s magasabb árnyalatokban a rettegés, szörnyedés, irtózás vagy iszony. A gyávaság, férfiban különösen, bajos is meg szégyenletes gyengeség is. Azt fogni mégis a gyávára, hogy minden csekélységtől fél, — túlság; mert fél a — s e m m i t ő 1 is . . . Elég neki a kamara, padlás, pince üres homálya, az éjek sötétje, a dajkamesék kisértete, réme, Mérce, hogy bennök, vagy képzelt közelökben nyomasztó sejtelem, rettegés, borzalom fogja el a szivét. S a hol e gyáva rettegés, vagy iszony nem az idegrendszer valami gyöngéjében, a szív vérmozgásában gyökerezik: mindenkor valamely szokatlan, váratlan jelenet, megfélemlítő beszédek, regék, ijesztések, veszélyeseknek rajzolt, bár ártatlan dolgok — tehát az értetlen, vagy hiányos nevelés műve az. Miért is azon szülőknek, kiknek gyermekei a sötéttől, éjféltől, bútorpattogástól, villámlás- és égdörgéstől félnek, vagy akár az ártatlan pók, egér, gyik stb. láttára borzadoznak, — az ily nevelőknek nem a panaszra, hanem a szégyenre volna méltó joguk. . . Mert ha a félelem — mint mondók — veleszületett hangulata is a léleknek, a gyáva rettegés, irtózat és iszony mindenkor szerzett baj, valamely hatalmas rázk odás szülöttje, melynek a gyermek kitéve volt. Az első nevelés többnyire mulasztja, vagy téveszti e részben kötelességét, még pedig jobbadán az által, hogy túlságosan óva, féltve a gyermeket, gyávaságot olt annak vérébe is. Ha felbukott kicsinye felsíkoltva rémíti azt meg a gyönge anya; szív szorongva feddi a kerítésre, fára kúszó bátor fickót; borzalmat, undort ölt előtte arcára egy ártatlan sikló, varangy stb. megpillantásánál. A pulyaság csiráit ekként szivébe szedő gyermek aztán gyakran egész életére gyermek marad. S az így berögzött félénkséget iszonyt orvosolni hasztalan kísérlet. Az erőszak, megtréfálás stb. csak nevelné, s azzal öregbíthetné még a bajt, hogy idegbántalmakat, görcsöt, sőt súlyosabb betegséget idézhetne elő. A nehézkórosoknak több mint 60-70 százaléka a megrémülési rázkódás rovatába esik. E komoly bajoktól megkíméljük a gyermeket, ha azoknak fent jelzett ok ait eltávolítjuk, s netalán hasonló gyöngénket előtte gondosan takarjuk. Magából a bátornak termett gyermekből is gyávát nevelünk, ha a helyett, hogy a lelkében szunnyadó bátorságot biztatással, dicsérettel s — kellő felvigyázás mellett — az eshető veszélyek, támadások és a visszaható ellentállás alkalmaival ébresztgetnök, s ugyana kkor a testet is erősítő s izmositó gyakorlatokkal edzenők : aggodalmas féltékenységünkkel benne a puhaságot és ideges ijedé- kenységet ápolgatjuk. Misem tanúsítja inkább a test és lélek szoros rapportját, mint a gyávaság és bátorság. A testizmok erőteljes, ruganyos fejlettsége, melylyel a lélekzet s érverés is támogató összhang-
