Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
94 tetett, mely fáradságos munka sincs már messze befejezésétől. — Hasonló rendezés alá vette, mint föntebb érintők, Káposztássy Jusz- tinián r. tan. ifjúsági és tanári könyvtárunkat, melyeknek épen címjegyzéke s részben (93 műnk. 289 köt.) új köttetése fárasztja gondjait. — Ezen kívül rendes tanáraink látták el ez évben is a francia nyelv, szabad-rajz és műének rendkívüli óráit; az ifjaknak a térkép- rajzolásban, rovar-, pille- és növénygyiijtésben és azok berendezésében vezetését; az osztályok tornázása körüli felügyeletet stb. mely munkásságuk itt is fejlesztő, a jövendőségre kiható és részben már most is (ének, rajz) kiváló sikert aratott. Fáradozásuk körébe vonták végül: dr. Ma ez ki Valér a lefolyt évre is az érseki jogakadémián a „bölcsészeti erkölcstan“ előadását; ugyanő és többen az irodalmi foglalkozást; h. tanáraink pedig az előttük álló s részben folyamatba hozott tanári szigorlatok munkáját. 5. Tanuló ifjaink ez ízben is jelentékeny* számmal (470) keresték föl intézetünket, és — mint évéktől fogva már — nagyon is fölössel I. osztályunkat. Csak a helyben iskolázott s nagyrészt helybeli szülők gyermekeiből 94, elemit végzett tanuló jelentkezvén, s ezekhez még 8 oly vidéki is fölvételét kérvén, kik helybeli nagylelkű főpapjaink jótékonyságából évi ellátásra fogadtattak fel, vagy helyeztettek már el (L. 72—73.1.): nem maradt egyéb fönn, mint a helybelieket, kiknek gymnasiumunkon kívül itt más menedékük nincs, az iskolázástól s a jelzett vidékieket egyszersmind a jótéteménytől is elzárni, vagy pedig oly túltömött osztályt tűrni meg számukra, mely valamint az intézet oktatási s fegyelmi érdekeivel, úgy magának az így feltorlódó növendékeknek javával is erősen szembe száll. De a mig egyfelől nem mulasztottuk el, hogy a lehetség és a rendelkezésünkre ajánlkozó utak- módok szerint gátat vessünk az évenkint ismétlődő árnak; másfelől — ámbár helyzetünk e viszonyokkal s a fenálló törvényekkel szemben elég feszélyes — nem tehettünk sem többet, sem jobbat, mint a jelzett hátrányok elenyésztésére a tőlünk telhetőt, — azt, hogy helybeli gyermekeinket a köznevelés áldásaiból egészen ki ne zárjuk addig is, míg a nehézségek megoldását a jövő elhozza. Ifjaink egyébkint úgy e tulnépes I. osztályban, mint a többiben sem éreztették a rend és fegyelem szigorúbb kézen tartásának szokatlan szükségét; meg tudták és meg akarták becsülni azon tisztesség értékét, melyet nekik mint a felsőbb műveltségre s magasabb polgári küldetésekre hivatott növendékeknek ezen intézeti állásuk biztosit. Innét, a jók nagy többségével szemben fel is alig tűnik az olyanok száma (4), kik kevesbbé tárták tiszteletben rendszabályaikat. S épen ezért tűnt, viszont, fel az az egy is soknak soraikban, kit súlyosabb önfeledése miatt onnét, alig egy havi iskolázása után, kitörülnünk kellett.
