Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
95 Kevesbbé volt hálás ifjainknak szorgalmi magatartása, számos olyan mutatkozván már e részben köztük, kiknek vagy erejük, vagy akaratjok, vagy csak kitartásuk nem volt elég arra, hogy oktatóik és övéik megelégedését kinyerjék. Időszakaink végével sokan voltak mindig, kivált alsóbb és középosztályainkban, kiket minden serkentéseink sem bírtak mozdulatlanságukból kellő munkakedvre s kitartásra villanyozni, — minthogy csakis kivételes szerencsénk az e küzdelemteljes esetekben, hogy jóakaratú törekvéseinket komoly segéd- kezésével támogatná maga a legközelebbről érdeklett család is — e helyett nem ritkán csak az ép oly meddő, mint kényelmes végítéletet tartván fel számunkra . . . Ennek dacára sem takarékoskodtak, igazgatóság és osztályfőnökök egyaránt, hogy ellenőrző tanácskozásaikból minden hanyatló ifjúról levél, vagy szóbeli értesítéseik, felhivásaik, tanácsaik a szülőkhöz, vagy képviselőikhez eljussanak. E viszonyok fognak hát róla felelni, hogy a lefolyt évben különböző okokból kimaradt 52-nek több mint fele (36) egyenesen hanyagsága miatt züllött el, mig hárman más intézetbe távoztak, de sajátkép azonegy rugótól mozdítva: hogy jogos követeléseinknek eleget tenni nem tudtak, vagy akartak. Közéjük számítható még egy, ki egyheti óramulasztását igazolni nem tudván, a fenálló rendszabályok szerint osztályában töröltetett. Egy, mint már érintők, súlyos erkölcsi vétsége miatt kizáratott. Kilencen többé-kevésbbé tartós betegségük miatt nem fejezhették be évüket; mig t. Eberhard György VII. o. papnövendéket és Lehóczky Dezső II. o. tanulót társaik sorából az élet Ura szóli- tá magához. A. ö. v. f. n! Növendékségünk e jelentékeny apadását a gyöngékben, úgy sajnálatos veszteségét is néhány derék tagjában feledtetve födözték azon, szintén számos komoly törekvésitek, kik az intézet tudományeszközeit, művelődési alkalmait, s ezek mellett tanáraiknak soha nem tágító üdvös szigorán is átsugárzott jóakaratát fölismerni s hasznosítani tudták, s az igy megszokott munkásságot vérükbe oltvá.n, mintegy szemünk láttára fejledeztek; és mivel a szorgalmas munkát rendszerint a jó erkölcs is kiséri, életük-, jellemök-, s egész megjelenésükkel csendes örömünket s egyszersmind jutalmunkat is képezték. — Az érlelődés egyik félreismerhetlen tényezőjének bizonyult ez évben is az önképzőköri munkálkodás (L. 67 — 71. 1.), hol jobbadán a mintaszerű müveket má- solgatva, majd pedig eredeti kísérletekben saját szárnyaikat is próbálgatva s egymás dolgozatát birálva hasznos terét lelték szellemi cselekvőségüknek s azon nemes ambitió ébredezésének, mely nélkül vajmi kevés teremne meg a szellemi élet országában. Rendelkezésükre állott e téren az „ifjúsági könyvtár“, s — a ki annak is szükségét látta, a tanári támogatás mellett, minden más gyűjteményünk, mint melyeknek
