Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
r>:\ 26 nincs Isten. — Tehát ennyire volnánk már! Egyház, halhatatlanság, pokol magától elesik, nincs már ezekre semmi gondunk. De mégis, ügy rémlik előttem, mintha az egyház mindig emlegetett volna valamit holmi rend- és törvényről; mintha azt mondotta volna, hogy van erkölcsi világrend, hogy ez képezi alapját minden emberi rendnek és törvénynek, és hogy vannak ezen rendnek törvényes képviselői... De ha nincs Isten, hogy volna isteni rend és törvény; ha nincs erkölcsi világrend, hogy lehetne megdönthetetlen emberi rend és törvény, és hogyan volnának sérthetetlen képviselői az isteni és emberi rendnek és törvénynek ! De hiszen van példánk! Királyaink — a Bourbonok — a nemességgel és a többi elöljárókkal emancipálták magukat minden isteni s emberi rend alól; keresztültörték a keresztény világrend törvényeit; semmibe vették a népek jogait, és kormányzásuk zsinórmértékéül nem a nép igazi javát, hanem saját személyeiket, szenvedélyeiket, kapzsiságukat tekintették. Ok forradalmat csináltak Isten és ember ellen. Haladjunk nyomaikon s legyünk következetesek! Az oltárral a trónnak is buknia kell; mert ez csak fél munka volna, ha csak annyira mennénk, hogy a kereszténységet kiirtjuk, az „Isten kegyelméből“ való királyságot pedig és annak minden cókmókját érintetlen hagynék és végkép el nem törtünők. Mit használna — így beszéltek a hamis próféták — fölvilágosítani az embereket ama sötét tévtanokról, melyek eddig lelköket, behomályosíták, ha egytől egyig föl nem forgatnék amaz intézményeket is, melyeket egy sötét és szomorú múlt épített ama tértanokra! Megkezdődött az élet — Isten nélkül. A legkegyetlenebb vadállat nem pusztíthatott volna iszonyúbban, mint pusztított a fékevesztett ember őrjöngésében. Igaza van a költőnek, hisz erre céloz, midőn mondja: „Egyenlőség, szabadság!“ hangzik, S a polgár is fegyvert ragad; Gyilkos csoportok serge zajlik, A nép bősz tengerré dagad ! Tréfál az iszonyat művén a. — Nő, bőszen marcangolja szét, —• Mint párduc, vérszomju hiéna — Az ellen vonagló szivét. Nincs semmi szentség! A szemérem Határiból kiszabadúl, A vétek ellép az erényen, A mennyi bűn __mind szerte dúl! F elköltni vész alvó oroszlánt, A tigris torka vészhelye,
