Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
\ 108 kevesbbé izgatott környezetben inkább csak szunnyadók még. De ha, föl-fölébrednek, zavarják az akaratot, visszás tettekre s ugyanakkor a tapasztalatlan szülő, vagy nevelő előtt erkölcsi bírálat alá v'szik a boldogtalan gyermeket, — kit aztán minden kedvetlen ráhatás még inkább felizgat s megzavar. . . Belátható tehát, mily káros tévedés: a gyermek magatartásában jelentkező szabálytalan kinövéseket csak könnyedén erkölcsi betudás alá vonnunk s mint e rovatra tartozó vétséget orvosolnunk, a helyett, hogy mint a lélek akarati elhatározásán kívül eső jelenségeknél kell, szeretettel s türelemmel járnánk körülök el. XII. Sűrűbbek az ily jelenségeknél, mondhatni, ezerszerüek azon gyermektévedések, melyek noha már erkölcsi jelleggel tűnnek fel, többé-kevesbbé még mindcsak élettani televényben gyökereznek, s már indító okaik tekintetéből is enyhén birálandók meg. így tüne- deznek föl majdminden gyermeknél, például: a pontosság, s a rend és csend ellen, a mértékletesség, alárendeltség s az időnek megszabott felhasználása ellen forduló tévedések; az ezekből folyó késedelmezés a fölkelésben, a szobai eszközök széthordása, felforgatása, elrontása, játékával másokénak zavarása; az illem rovásara némi önfeledés, hirtelen közbeszólás, ellenmondás, a parancscsal vagy tilalommal szemben mutatkozó félkedvüség — és számos oly pillanatnyi botlások, melyek figyelembe sem véve máris elmúltak , észrevéve s mintegy megállítva pedig tudatra ébrednek s már csak azért is ismétlődhetnek. Ámbár tehát fő nevelési elv: „vedd elejét a bajnak!“ — nem kevésbbé fontos, hogy „a bajnál rosszabb ne legyen a gyógyszer.“ Az ösztön s a fejletlen kor tévedéseinek elhárítására, vagy ritkítására legjobb mód és eszköz a szoktatás és leszoktatás, a gondosan fentartott házi r e n d, és serdültebbeknél a szó is ; s a hol mindez — s még a szó is kevés, hát példánkkal beszéljünk ott többet. . . Egyet azonban még ezek fölött is hasznos lesz tudni, —* azt, hogy a jóból is sok a sok. A ki a gyermeknél erkölcsiségbe nem vágó külsőségeket is merev pontossággal számon venne: a külsőért a lényeget áldozhatná fel, — a mint hogy a szülői türelmetlenség gyakran fel is áldozza. A gyermekben el nem fojtható életkedv, szelesség, szándék kívüli kártétel s effélék kiütik sodrából, Ítél és fényit azonnal, mivel a gyermekre is a maga mértékét illeszti, — holott ez nagy hiba. Mert, hiába, a gyermek, természete szerint, máskép érez, gondolkodik s akar, mint a felnőtt; azért a mi rajta nem gyermeki s gyermekes, az mesterkélt, természetietlen és igy helytelen is: mivel a vétkesbe mehet át, sőt már magában is vétkes. Szigorúság által a túlélénk gyermeket is szoborrá fegyelmezni — nem mesterség, s a felnőttek komoly magatartására begyakorolni — idomitás csupán, s nem nevelés. Ellenben úgy vezetni, hogy a szabott rend sérelme nélkül
